A Koránban legalább 109 vers van, amely arra szólítja fel a muszlimokat, hogy az iszlám uralom érdekében háborút folytassanak a nem hívőkkel szemben. Néhányuk egészen erőszakos, többek közt kezek és ujjak levágását, valamint a „bárhová is rejtőző” hitetlenek meggyilkolását írja elő. Azokat a muszlimokat, akik nem csatlakoznak ehhez a harchoz képmutatónak nevezik, és arra figyelmeztetik őket, hogy Allah a pokolra fogja küldeni őket, ha nem vesznek részt a mészárlásban.

Az Ótestamentumhoz képest, amelynek majdnem minden része tartalmaz erőszakot, a Korán versei nagyrészt többféleképpen értelmezhetők, ami azt jelenti, hogy a szövegkörnyezet történelmi háttere nem különösebben számít. Ezek részei Allah örökkévaló, soha nem változó szavainak, és ugyanannyira fontosak és szubjektívek, mint bármely más a Koránban.

Az erőszakos részek összefüggései kétértelműbbek, mint ahogy azt egy szerető isten tökéletes könyvétől elvárható, noha ez mindkét irányba érvényes. A legtöbb mai muszlim saját maga választja ki, hogyan értelmezi a szent könyve fegyverbe szólítását, az alapján, mit tart elfogadható erőszaknak a saját erkölcsi értékei szerint. Az apologéták pedig olyan gyenge érvekkel támogatják ezt, amelyek átsiklanak a történelmi tényeken és általában sem állják meg a helyüket a kritikával szemben. Fontos azonban megjegyezni, hogy a probléma nem az, hogy az emberek rosszak, hanem hogy az ideológia rossz.

Sajnos, kevés toleranciára és békére felszólító vers van arra, hogy érvénytelenítse vagy akár kiegyensúlyozza a hitetlenek halálára vonatkozó részeket, illetve azokat, amelyek arra bátorítanak, hogy addig harcoljanak a hitetlenekkel és addig gyakoroljanak rájuk nyomást, amíg azok megadják magukat és áttérnek az iszlámra, ha nem, öljék meg őket. Mohamed – és társai – saját harci öröksége a Koránban található rendkívüli mértékű stresszel és erőszakkal együtt, egy vérrel és könnyel teli útvonalat rajzoltak ki a történelem során.

A Korán:

(Az idézetek a magyar nyelvű Koránból származnak)

Korán (2:191-193): „És öljétek meg őket bárhol is találtok rájuk, űzzétek ki őket, ahogy ők űztek ki titeket. A zaklatás rosszabb az Öldöklésnél. S ne harcoljatok a Sérthetetlen Szentélynél, amíg ott rátok nem törnek. S ha rátok törtek, hát öljétek le őket. Eképpen részesülnek a hitetlenek. S ha ők felhagynak (szándékukkal), hát lám' Allah Megbocsájtó, Könyörületes. S öljetek őket addig, hogy ne legyen több zaklatás, s hogy a vallás Allahé legyen. Ha felhagytak (szándékukkal), hát ne legyen ellenségeskedés, csak azokkal kik gonosztevők.”

Ezen részlet történelmi kontextusa nem önvédelmi háború, hiszen Mohamed és muszlimjai épp csak átvándoroltak Medinába, és még nem támadták meg őket mekkai ellenfeleik. Tulajdonképpen ez a vers az offenzívát sürgeti, azaz a muszlimoknak ki kellene üldözniük saját városukból a mekkaiakat (amit később meg is tettek). A „zaklatás” szó használata egyes muszlim fordítóknál ezért nem őszinte (a tulajdonképpeni muszlim szavak a zaklatásra „idtihad” és az elnyomásra – a "z-l-m" egy változata – nem jelenik meg a versben). A tulajdonképpeni arab szó a „fitna” szóból származik, ami hitetlenséget, vagy a hitetlenségből, vagy pedig a kísértésből eredő zűrzavart jelenti. Egészében véve a szövegkörnyezet tisztán mutatja, hogy az erőszak megengedett, amíg „a vallás Allahé”, azaz a hitetlenek felhagynak a hitetlenségükkel.

Korán (2:244): „Harcoljatok Allah útján, s tudjatok, hogy Allah Mindent Halló, Mindenttudó.”

Nem csak ez a vers igazolja, hogy az erőszak lehet erélyes, de ellent is mond a mítosznak, miszerint a harcok célja csak az önvédelem, hiszen akiknek szól, ekkoriban nyilvánvalóan nem álltak támadás alatt. A Hadith-ból tudjuk, hogy ez a vers arról az időszakról szól, amikor Mohamed zsákmány reményében megpróbálta rávenni az embereit kereskedő karavánok elleni portyákra.

Korán (2:216): „Megíratott néktek a harc, s ez gyűlöletes néktek. Megesik, hogy gyűlöltök valamit, s ez jó néktek megesik, hogy szerettek valamit, s ez bűn néktek. Allah tudja, s ti nem tudjátok. ”

Korán (3:56): „Akik hitetlenek, azokat szigorú büntetéssel fogom büntetni, az evilágon és a túlvilágon, és nem lesznek nekik támogatóik. ”

Korán (3:151): „S vetünk szívébe azoknak, kik hitetlenek rettegést, miáltal bálványokat állítottak Allah mellé, melyeknek nem adatott hatalom. Hajlékuk Pokol, s nyomor lakóhelye a rossztevőknek. ”

Ez közvetlenül a többistenhívőkről szól, amibe a keresztények is beletartoznak, mivel ők hisznek a Szentháromságban. (Azaz: amit Mohamed helytelenül ’Allah-hoz csatlakozott társak’-nak gondolt.)

Korán (4:74): „Hadd harcoljanak Allah útján azok, kik feláldozzák az evilági életet a Túlvilágért. S ki Allah útján harcol, akár megölettetik, akár győzedelmeskedik, hát Mi juttatni fogunk néki hatalmas bért.”

Az iszlám mártírjai nem olyanok, mint a korai keresztény mártírok, akiket jámboran vezettek a mészárlásokba. Ezek a muszlimok a csatában halnak meg, miközben halált és pusztítást próbálnak hozni Allah nevében. Ez a teológiai alapja napjaink öngyilkos merénylőinek.

Korán (4:76): „Azok, kik hisznek, Allah útján harcolnak…”

Korán (4:89): „Azt szeretnék, ha tagadnátok, ahogy ők tagadtak, s hogy legyetek (vélük) egy szinten. Hát ne vegyétek közülük patrónust, míg meg nem menekülnek Allah útján. S ha megfordulnak, hát vegyétek őket, öljétek le őket bárhol is találjátok őket, s ne vegyetek közülük patrónust, sem pártfogót.”

Korán (4:95): „Nem egyenlőek a (tétlenül) ülő hívők - nem azok kik sérültek - azokkal, kik Allah útján törekvőek vagyonuk által, s életükkel. Előnyben részesíti Allah a vagyonuk és életük által törekvőket a (tétlenül) ülőkkel szemben egy fokozattal. S mindkettőnek megígérte Allah a jót. S Allah törekvőknek az ülőkkel szemben, hatalmas bért juttat.”

Ez a részlet a „békés” muszlimokat kritizálja, akik nem szállnak be maguk is az erőszakba, tudatván velük, hogy ők kevésbé méltók Allah szemében. Ez a részlet lerombolja a modern mítoszt is, miszerint a „dzsihád” inkább spirituális küzdelmet és nem szent háborút jelent a Koránban. Erre utal nemcsak az arab szóhasználat, hanem maga a tény is, hogy a fizikailag sérültek felmentést kapnak. (A Hadíth - Mohamed próféta életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött szájhagyomány útján terjesztett közlések gyűjteménye – megadja a részlet kontextusát is, miszerint egy vak férfi arról panaszkodik, hogy nem tud részt venni a Dzsihádban és ezt tükrözik a vers más fordításai is).

Korán (4:104): „Ne engesztelődjetek meg a nép (ellenség) keresésében. Ha fájdalmatok van, hát nekik a fájdalmuk olyan, mint fájdalmatok...”

A sérült és visszavonuló ellenfél üldözése tényleg önvédelem lenne?

Korán (5:33): „Hanem részesedése azoknak, kik háborúban állnak Allahhal és az Ő Hírnökével, s azon vannak a földön, hogy megrontók legyenek, hát hogy megölettetek, vagy keresztre feszítettnek, avagy lévágattatnak kezeik és lábai egymással szemben (mindkettő), avagy kiűzettetek a földről. Ez nékik megaláztatottság az evilágon, s övék a Túlvilágon a hatalmas szenvedés.”

Korán (8:12): „Sugallá Urad az angyaloknak; (mondván): Én veletek vagyok. Hát szilárdítsátok meg azokat kik hisznek. Félelmet vetek azoknak szívébe, kik tagadnak. Hát sújtsatok le a nyakakra, s sújtsatok le minden ujjra.”

Egyetlen ésszerűen gondolkodó ember sem értelmezné ezt spirituális küzdelemként.

Korán (8:15-16): „Ó, kik hisznek! Ha találkoztok olyanokkal a harcban, kik tagadnak, hát ne fordítsatok nékik hátat. Aki ezen a napon hátát fordítja nékik, hacsak nem harci fondorlatból, avagy hogy törekedjek a csapathoz, hát bizony kivívja Allah haragját, s hajléka a Pokol, sorsa nyomorú.”

Korán (8:39): „Vágjátok le őket addig, hogy ne legyen zaklatás [fitna – zavarodottság, hitetlenség], s legyen az egész hitvallás Allahé.”

Egyes fordítások a „fitna” szót zaklatásnak értelmezik, de a hagyományos értelmezését ennek a szónak nem támasztja alá a történelmi kontextus (lásd a 2:193-asról szóló jegyzetet). A mekkaiak egyszerűen nem engedték Mohamednek, hogy a ’Haj’ alatt belépjen a városukba. Más muszlimoknak engedélyezték az odautazást – csak nem, mint felfegyverzett csoport, mivel Mohamed háborút üzent Mekkának a kitoloncolása előtt. A mekkaiak a saját vallásukat is védték, hiszen Mohamed célja az volt, hogy elpusztítsa a bálványaikat és erővel vezesse be az iszlámot (amit később meg is tett). Ezért ennek a versnek a lényeges része az, hogy harcolni kell, amíg „az egész hitvallás Allahé”, azaz az erőszak indoklása az ellenfél hitetlensége volt. A Sira szerint (Ibn Ishaq/Hisham 324) Mohamed továbbá kifejti, hogy „Allahnak nem lehet vetélytársa”.

Korán (8:57): „S midőn ha hadat viselsz ellenük, hát félemlítsd meg azokat, kik őmögöttük, hátha tán emlékeznek.”

Korán (8:67): „S nem illet meg egy prófétát sem, hogy legyen nekik rabszolgájuk addig, míg nem vesznek rész az öldöklésben ők is a téren...”

Korán (8:59-60): „S ne számítsák azok, kik tagadnak, hogy túlszárnyalják (Allah célját). Lám! Ők nem szökhetnek el. Készítsétek elő nekik azt, mit birtok erővel, pányvázott lóval, hogy megnémítsátok véle Allah ellenségét, ellenségteket, s másokat rajtuk kívül, kiket nem ismertek.”

Korán (8:65): „Ó Próféta! Buzdítsd őket a harcra...”

Korán (9:5): „A ha elmúlnak a Sérthetetlen Hónapok, hát vágjátok le a bálványimádókat, bárhol is találtok rájuk, s vegyétek őket, ostromoljátok őket, s fektessetek nekik mindannyinak csapdát. S ha megbánják, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát hagyjátok útjukat.”

E szerint a vers szerint, a legjobb módja annak, hogy megmenekülj a muszlim erőszaktól az, hogy áttérj az iszlámra (az ima – salat – és a szegények adója – zakat – a vallás öt alappillére közül kettő). Ez a részlet is kikezdi a népszerű állítást, miszerint a Korán csak önvédelemként támogatja az erőszakot, mivel a muszlimok, akiknek címezve lett nem álltak támadás alatt. Ha tényleg megtámadták volna őket, nem lett volna várakozási idő (a korábbi versek kötelességként írják le az önvédelemből való harcot, még a szent hónapok alatt is). A történelmi keret Mekkát jelenti, miután azt Mohamed leigázta és az már nem jelentett veszélyt. Miután a muszlimok megszerezték a hatalmat, erőszakkal kitoloncolták azokat a hitetleneket, akik nem voltak hajlandók megtérni.

Korán (9:14): „Vágjátok le őket! Megfenyíti őket Allah kezeitek által, s Ő megzavarja őket, s pártfogol titeket ellenükben s ő begyógyítja a hívők népének kebelét.

A hitetlenek bántalmazása és megalázása nemcsak Allah áldását élvezi, hanem elrendeli, hogy folytassák a büntetését és „gyógyítsák meg” a muszlimok szívét.

Korán (9:20): „Azok, kik hisznek, menekülnek, s törekednek Allah útján vagyonukkal, s életükkel, hát a leghatalmasabb fokozat (az övék) Allahnál. Ezek ők, a győztesek.”

Az arab szónak, amit itt „törekedés”-nek értelmeznek ugyanaz a gyökere, mint a dzsihádnak. A kontextus nyilvánvalóan a szent háború. 

Korán (9:29): „Harcolj azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s nem tiltják azt, mit Allah és az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s lealacsonyodnak.”

Az „akiknek az Írás megadatott” a zsidókra és a keresztényekre utal. E szerint a vers szerint, őket erőszakosan alávetettségre kell kényszeríteni, kizárólag a vallásuk miatt. Ez egyike volt az Allahtól származó utolsó kinyilatkoztatásoknak, és ez indította el azt az állhatatos hadi terjeszkedést, amit Mohamed társai folytattak, és amivel az elkövetkező évszázadban sikerült meghódítaniuk a keresztény világ kétharmadát. Az iszlám célja a többi ember és hit feletti dominancia.

Korán (9:30): „Mondák a Zsidók: Ezra Allah fia. S mondák a Keresztények: a Megváltó Allah fia. Ezt mondják a szájaikkal. Ők azok mondását utánozzák, kik azelőtt tagadtak. Küzd velük Allah (is). Mily megátalkodottak ők!”

Korán (9:38-39): „Ó kik hisznek! Mi lel titeket, ha mondva van néktek: Haladjatok tovább Allah útján, (s ti) lenehezedtek a földre? Megelégedtek-é az evilági élettel a Túlvilág helyett? S az evilági élet vigasza a Túlvilágon bizony csekély. S ha nem haladtok tovább, Ő megbüntet titeket fájdalmas szenvedéssel, s felcserél titeket más néppel. S Allah mindenre képes.”

Ez egy figyelmeztetés azoknak, akik nem hajlandók harcolni, hogy a Pokol lesz a büntetésük.

Korán (9:41): „Haladjatok tovább könnyen (fegyverezve), s nehezen (fegyverezve), s törekedjetek vagyonotokkal, s életetekkel Allah útján! Ez jobb néktek, ha tudjátok.”

Lásd a következő verset is:

(9:42) „Ha könnyű kaland lett volna, s gondatlan utazás, hát követtek volna téged, hanem megnyúlott nékik a táv.”

Ez szintén ellentmond a mítosznak, miszerint a muszlimok csak önvédelemből harcolnak, hiszen a megfogalmazás arra utal, hogy a csata az otthonuktól távol fog megesni (egy másik országban, és ebben az esetben a történészek szerint keresztény földön).

Korán (9:73): „Ó, Próféta! Küzdj a hitetlenek, s a képmutatók ellen! Légy dühös rájuk. Hajlékuk a Pokol, s ínség a végzetük.”

Ez a vers azok dehumanizálása, akik elutasítják az iszlámot, arra emlékeztetve a muszlimokat, hogy a hitetlenek csak tűzifák a pokolban, és ez egyszerűbbé teszi igazolni a mészárlást. Magyarázza azt is, hogy miért vannak a kortárs mélyen hívő muszlimok olyan kevés tekintettel a hiten kívüliekre.

Korán (9:88): „Hanem a Hírnök, s azok, kik véle hittek, vagyonukkal, s életükkel törekedtek. Hát ezek részére a jók. S ezek ők, (kik) boldogulnak.”

Korán (9:111): „Lám! Allah megváltoztatta a hívők lelkét és vagyonát, miáltal övék a Mennyország. Ők Allah útján harcolnak, hát levágnak és levágatnak. (Ez) az ígéret Őrajta valóban a Tórában, az Újszövetségi Szentírásban, s a Koránba. S ki hűebb az Ő egyezségéhez, mint Allah? Hát leljétek örömötöket eladástokban, mit általa eladtok, s ez a hatalmas győzelem.”

Hogyan határozza meg a Korán az igaz hívőt?

Korán (9:123): „Ó, kik hisznek! Harcoljatok azokkal a hitetlenekkel, kik a közeletekben vannak, s hadd találjanak ők haragot bennetek...”

Korán (17:16): „S ha Mi el akarjuk pusztítani a települést, hát elrendeljük azt (annak), kik könnyen éltek benne, s züllesztettek benne, majd érvényre jut a Mondás, s Mi azt a semmivel tesszük egyenlővé.”

Figyeljük meg, hogy a bűn erkölcsi vétek, és a büntetése a „semmivel egyenlővé” tevés. (Mielőtt kiadta volna a parancsot a 9/11-i támadásokra, Osama Bin Laden előbb felszólította az amerikaiakat az iszlámra való áttérésre).

Korán (18:65-81) – Ez a példázat határozza meg a becsületgyilkosságok teológiai alapját, ami azt jelenti, hogy egy családtagot meggyilkolnak, mert szégyent hoztak a családra vagy hithagyással, vagy egy erkölcstelenségnek tartott cselekedet által. A történet (ami nincs benne egyetlen zsidó, vagy keresztény forrásban sem) Mózesről szól, aki egy „különleges tudással” rendelkező emberrel találkozik, aki olyan dolgokat tesz, amelyeknek első pillantásra nincs értelme, de amelyek egy későbbi magyarázat szerint indokoltak. Az egyik ilyen cselekedet egy fiatalember értelmetlennek tűnő meggyilkolása (74). Viszont a bölcs később elmagyarázza, hogy félő volt, hogy a fiú később „szófogadatlansággal és hálátlansággal” „bántaná meg” szüleit. Azért kellett megölni őt, hogy Allah egy jobb fiút adhasson a szüleinek. (Megjegyzés: Ez egy ok a becsületgyilkosságokra, amit a Sharia megenged. Az Utazó Bizalma (Umdat al-Saliq) szerint a gyilkosságért járó büntetés nem alkalmazható, amikor egy szülő vagy nagyszülő öli meg az utódját (o.1.1-2).)

Korán (21:44): „Mi több, Mi gondoskodtunk ezekről, s az ő atyáikról addig, míg elért reájuk a kor. S nem látják-é, hogy Mi eljövünk a földre, s lerövidítjük annak kívül eső részeit? S ők lesznek-é a győztesek?”

Korán (25:52): „Hát ne engedelmeskedj a hitetleneknek, hanem küzdj vélük ezzel, nagy küzdéssel.”

A „küzdj velük” a dzsihád – nyilván nem a személyes értelemben. Fontos azt is megjegyezni, hogy ez egy mekkai vers.

Korán (33:60-62): „Ha nem vetnek véget (maguknak) a városban a képmutatók, s kik szívében a betegség, s a rémhírterjesztők, hát Mi ellenük idézünk téged, majd nem lesznek ők amott szomszédaid, csak keveset. Átkozottak! Akárhol is leletnek, hát vétetnek, s leöléssel öletnek le.”

Ez a rész támogatja a mészárlást (amit más fordításokban „könyörtelen” és „borzasztó gyilkosságnak” neveznek) három csoport ellen: a képmutatók (a muszlimok, akik nem hajlandóak „Allah módján harcolni”(3:167), ezért nem úgy viselkednek, ahogy a muszlimoknak kell), azok, akiknek „beteg a szíve” (ami magába foglalja a zsidókat és a keresztényeket 5:51-52), és a „vészmadarak” vagy „agitálók”, akik mást sem tesznek, csak az iszlámot kritizálják - Mohamed életrajzírói szerint. Érdemes megjegyezni, hogy az áldozatokat a muszlimoknak kell felkutatniuk, ami pontosan az, amit a mai terroristák is tesznek. Ha ez a rész csak Medina városára lenne érvényes, akkor nem világos, hogy miért része a muszlimok generációinak szóló Allah örök szavának.

Korán (47:3-4): „Ez hát, miáltal kik tagadnak, a hamisat követik. Eképpen veti Allah az embereknek példáikat. S midőn ha találkoztok azokkal kik tagadnak, hát (legyen) nyakszegés, míg fel nem morzsoljátok ők s rabláncra nem fűzitek őket. S majd a kegyelem ezután, avagy a váltság addig, míg a háború le nem fekteti terhét. Ez hát. S ha Allah akarná, hát győzne felettük (egyedül is), hanem (Ő ezt teszi), hogy próbára tegyen titeket egyiket a másikon. S azok kik Allah útján ölettek le, hát sohasem lesznek hiábavalók az ő cselekedeteik. ”

Azokat, akik elutasítják Allahot, meg kell ölni a dzsihádban. A sebesülteket váltságdíjért fogva kell tartani. Az egyetlen oka annak, hogy Allah nem maga végzi el a piszkos munkát az, hogy a muszlimok hitét próbára tegye. Azok, akik ölnek átmennek a teszten.

Korán (47:35): „Hát ne tétovázzatok, s fohászkodjatok békességért, ti lesztek legfelül (Shakir – felülkerekedni), s Allah véletek. Ő nem hagyja el néktek (viszonzását) cselekedeteiteknek.”

Korán (48:17): „S nem érheti szemrehányás a vakot, s nem érheti szemrehányás a csonkát, s nem érheti szemrehányás a beteget (ha ők nem mennek hadba). S ki engedelmeskedik Allahnak, s az Ő Hírnökének, hát Ő bevezeti azt a Mennyországba, mi alatt folyók futnak, s ki megfordul, hát Ő megbünteti azt fájdalmas szenvedéssel.”

A kortárs apologéták néha azt állítják, hogy a dzsihád jelentése „lelki küzdelem”. Ha ez így van, akkor miért kapnak a vakok és a betegek felmentést? Ez a vers azt is kijelenti, hogy azok, akik nem harcolnak, a pokolban fognak szenvedni.

Korán (48:29): „Mohamed Allah Hírnöke. S azok ővéle, kik rendíthetetlenek a hitetlenek ellenében, s kegyelmet osztók maguk közt.”

Az iszlám nem az egyenlő bánásmódról szól. Két teljesen különálló vallási alapú norma létezik. Valamint a „nehéz” vagy „könyörtelen”-re használt szavak gyökere ugyanaz, mint a 16. versben használt „fájdalmas” vagy „súlyos”-nak.

Korán (61:4): „Íme! Allah szereti azokat, kik az ő ügyéért harcolnak”.

Valóban a béke vallása! Ez a vers kimondottan a „csatatérről” beszél, azaz a fizikai konfliktusról. Ezt a (61:9) követi:

„Ő az, Ki elküldé az Ő Hírnökét az Útmutatással, s az igaz hittel, hogy felülmúlja általa az összes hitvallást, bármennyire is iszonyodnak a bálványimádók.”

(Lásd az alábbi verset.) A hitetlenekkel, akik ellenállnak az iszlám uralomnak, harcolni kell.

Korán (61:10-12): „Ó, kik hisznek! Elvezesselek-é titeket az üzlethez, mi megmenekít benneteket a fájdalmas szenvedéstől? Higgyetek Allahban, s az Ő Hírnökében, küzdjetek Allah útján vagyonotokkal, s életetekkel. Ez így jobb néktek, ha tudjátok. Ő megbocsájtja néktek vétkeiteket, s bevezet titeket a Mennyekbe. ”

Ez a vers a fizikai csatára utal annak érdekében, hogy az iszlám győzedelmeskedjen a többi vallás felett (lásd fent). Az arab dzsihád szót használja.

Korán (66:9): „Ó Próféta! Küzdj a hitetlenek, s a képmutatók ellen, s légy velük rideg. Az ő hajlékuk a Pokol, s nyomorúságos végzet.”

A dzsihád szó gyökerét használják itt is. A kontextus nyilvánvalóan a szent háború, és az erőszak hatáskörét kiterjesztik a „képmutatók”-ra is. Azokra, akik muszlimnak nevezik magukat, de nem akként viselkednek.

További dzsihádra felszólító részletek olvashatóak itt, az AnsweringIslam.org oldalon.

Forrás.