Mint hogy rajongok a nyelvekért, mindig örülök, ha egy jó szófordulattal találkozom, és a hideg futkos a hátamon, ha ezeket hibásan alkalmazzák. (Nem azt mondom, hogy én soha nem vétek ilyen hibákat). Nagyra tartom a nyelveket, sokat jelentenek nekem. Gyermekként sokat olvastam édesapám nyelvekkel kapcsolatos könyveit, különösen szerettem William Safire-t, a New York Magazin íróját, akinek élveztem a szóhasználatokról és a nyelvfejlődésről szóló komoly publikációit. Jelenleg megpróbálom olvasni és megérteni Steven Pinkert, nyelvész, kísérleti pszichológus, kognitív tudós és népszerű tudományos szerzőt William Safire helyett, vagy után. Steven Pinker legtöbb könyve megjelent e-könyv formában, de jóval rágósabb olvasmány, mint William Safire! Mégis borzasztóan élvezem, hogy Pinker írásai ott csücsülnek a tabletemen. Csak azért, mert a könyvei ott vannak a tableten, attól sokkal menőbbnek érzem magam.

Ma is emlékszem William Safire szavaira, amit anno olvastam: „Vajon a hanyagság és a tudatlanság okozza a logikai hibákat a beszédben? Nem tudom, és nem is érdekel." Soha nem kaphatnánk ilyen nyelvi fricskát Steven Pinker-től! Bár Ő azt mondta: „A nyelv professzorai gyakran összekeverik az egyetemes nyelvet és a mai természetesen átalakult nyelvet.” Hoppá!

Nyelvújítók, nyelvi evolúció és "elrabolt" szavak

Úgy gondolom, hogy a nyelvünk nem rosszabbodik. Azt hiszem, hogy fejlődik, változik és növekszik, mint egy élő organizmus. Csak ebben az évben eddig az Angol Oxford szótár jó pár új szót adott a meglévő adatbázishoz, beleértve a hackerspace-t, a squee-t, a twerk-et, az LDR-t és a srsly-t.

Tudtad, hogy Dr. Seuss volt az első, aki először használta publikációban azt a újnyelvi szleng-kifejezést, hogy „kocka”? Mondjuk én biztos vagyok abban, hogy a nyelvünk olyan mint a piramisok, vagy a Stone Henge, túl fogja élni az összes nyelvújító megpróbáltatást, és virágozni fog. Szeretem az angol nyelvet! Sok-sok külső befolyástól változott, tele van helyesírási rémálmokkal, de ennek ellenére ezek a fordulatok beépültek, és létrehoztak egy gazdag nyelvet.

Egy gondom azonban mégis van a nyelvvel. Valójában a hiba nem a nyelvvel van, hanem a nyelv használóival és használatával. Például amikor az emberek megragadnak egy szót vagy szófordulatot, és azt használni kezdik egymás között, majd egyre szélesebb körben, különös jelentést adva neki és figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ezek a szavak már több száz éve léteztek és van saját jelentésük. Na, ezzel már problémám van!

Szavak visszavétele

Én például teljes mértékben és igazán hiszek a férjemben. Ez valódi és megrendíthetetlen hit. A hit olyan szó, amely bizalmat és megnyugvást jelent egy személy számára. Igen, pontosan tudom, hogy ennek a szónak egy teljesen más meghatározása is van. Arra gondolok, hogy a „hit” szót - más egyéb szavakkal együtt – vallásos csoportok kisajátították maguknak, és ezek a csoportok aztán nehezen ismerik fel a szó használatát olyan kontextusban, amely normális jelentésében mutatkozik meg. Mi lehet rosszabb annál, hogy vannak szavak, amik eredetüknél fogva ártalmatlanok, nem gonoszok vagy ördögiek, de valami vagy valakik miatt átfordulnak és kifordulnak önmagukból?

Most itt valójában ebben az írásban a "hit" szó visszanyeréséért küzdök!  Csatlakozz hozzám te is! Szintén visszakövetelem a messiás, az ördögi, az erkölcsi, a lélek, az Isten, a tanú, a tisztelet, a háromság, az áldás, az isteni, a bárány, az evangélium és a teremtés szavakat. Biztos vagyok abban, hogy sokkal több olyan szó van még, amit az egyház olyanra formált, ami számukra megfelelő! Most én igényt tartok rájuk eredeti formájukban, az emberiség nevében!

Nem oly rég beszédbe elegyedtem egy keresztény hívővel. Le kell szögeznem, hogy velük soha nem vitatkozom. Soha nem is tettem, és soha nem is fogom. Semmi értelmét nem látom. Szóval higgy nekem, nem vitatkoztam. Az a személy, akivel beszélgettem például a hit szóról, egyszer csak elégülten jegyezte meg hogy: „Aha! Te hiszel a tudományban! ” A beszélgető partnerem természetesen folytatta, ahogy az megjósolható volt, hogy én a tudományt imádom. Igen, szerinte a tudomány az én istenem.

 Na most ki jön elő ilyen dolgokkal? Hogy szerettem volna ott lenni abban a szobában vagy teremben a papokkal és a lelkészekkel, amikor a szószéken állnak, és elmondják az embereknek, hogy az ateisták valójában hisznek! Igen, valamint csak fekete van és fehér, csak fel és le, csak jobbra és balra. Nincs más lehetőség! És mivel ez így van, egyáltalán nem csoda, hogy a gyülekezetek tagjai olyan nehezen birkóznak meg még egyszerű dolgok megértésével is. Szinte fájdalmat okozhat a gondolkodás olyan embereknek, akik a papság iránymutatásaira, bölcsességére, igazságra hagyatkoznak, és emiatt zavartak, úgy, hogy nem is tudnak róla, és nekik így kényelmes. Az egyház célzottan megzavarja a nyelvet, hogy a hívőknek sokkal nehezebb legyen kiszabadulni az általuk felállított hit bűvöletéből.

Nekem magamban hatalmas örömöt és megnyugvást okoz az, hogy bármikor visszakövetelhetem az általuk elkobzott bármelyik szót. Nem fogok lehajtott fejjel ülni, és megengedni azt, hogy bármely vallás megszüntesse nyelvem fenségét! Minden egyértelműségért és szabadságért harcolok, minden alkalommal, amikor csak lehetőségem van rá!

Béke!

 

Írta: Karen Loethen

Fordította: John Kawa

Forrás