Azoknak, akik nem ismerik Cameron Smith kiváló ’Top tíz tévhit az evolúcióról’ c. könyvét: ez egy kiváló könyv. (http://astore.amazon.com/scienceandskepticism-20/detail/159102479X)
Mint a legtöbb tudománynépszerűsítő könyv, anélkül vezeti az olvasót, hogy előzetes tudást feltételezne tőle. Míg a fő célja a leggyakoribb tévhitek cáfolata, közben megtanítja azt a tudományt, ami kitölti a kreacionizmus által hagyott űrt.
Ebben a posztban a saját cáfolataimat fogom megosztani a Cameron által említett top tíz tévhitre. Azért teszem mindezt, mert egy tömör és könnyen olvasható listát szeretnék, amit könnyen meg lehet osztani. Úgy gondolom, sokan bizonytalanok az evolúcióval kapcsolatban. Nem azért, mert felkarolták a kreacionizmust, hanem mert egyszerűen nem ismerik a tudomány mögötti tényeket. Ha ezt elolvasod és szeretnél többet megtudni, ajánlom, vásárold meg Dr. Smith könyvét.
1: A legalkalmasabb túlélése
Egy gyakori félreértés az evolúcióval kapcsolatban, hogy „a legalkalmasabb túlélése” azt jelenti: a legerősebbek és legkönyörtelenebbek élnek túl. Ez téves. Amit Herbert Spencer és Charles Darwin „túlélés” alatt értett csak annyit tesz, hogy egy szervezet (organizmus) mennyire sikeresen másolja le a génjeit a szaporodás során. Ők „legalkalmasabb” alatt valami teljesen mást is értettek, mint a legtöbb ember. Az egyén mások felett való uralkodásának képessége helyett olyan szervezeteket értettek alatta, amelyek jobban alkalmazkodtak a közvetlen, helyi környezethez. Összességében a „legalkalmasabb túlélése” azt jelenti, hogy azok a szervezetek, amelyek a legvalószínűbb, hogy továbbadják a génjeik másolatát a következő generációnak azok, amelyek a legjobban alkalmazkodtak a környezetükhöz.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ezek közül az adaptációs stratégiák közül a legjobbaknak gyakran nincs közük az erőhöz vagy a könyörtelenséghez. Sok állat, többféle polip, rovar, madár elkerülési stratégiát használ, mint például az álcázás, mimikri, hogy sikeresen távol tartsa a ragadozókat és észrevétlenül gyűjtsön táplálékot. Más állatok, mint a nagyobb emlősök és a denevérek, csoport-együttműködést és ételmegosztást alkalmaznak a túlélés biztosítására. Ezek a stratégiák nagyon sikeresek voltak a fajok fennmaradásának biztosításában, és ez az oka annak, hogy az emberek a mai napig fennmaradtak. Valamint ez lehet a magyarázata is annak, hogy az emberek miért képesek az empátiára és miért éreznek együtt másokkal.
2: Csak egy elmélet
Egy gyakori ellenvetés az evolúcióval szemben az, hogy a tudomány bizonyára téved, mert ez „csak egy elmélet”. Az mindenképpen igaz, hogy az evolúció egy elmélet. Ellenben azt is tudnunk kell, hogy a tudományban az elmélet nem azt jelenti, hogy „egy ötlet” vagy „egy előérzet”. Ehelyett magyarázatot jelent, amit bizonyítékok támasztanak alá, és ami egy sor bizonyítékot és adatot szervez egységgé, valamint van egy magyarázó és előrejelző képessége. Ugyanúgy, ahogy az evolúció egy elmélet, az atomok létezése (atomelmélet), a gravitáció (általános relativitáselmélet) és a baktériumok (a kórokozók szerepe a betegségekben) is azok. Az evolúció elmélet-megnevezése nem jelenti azt, hogy az evolúció nem tény (hiszen az). Úgy, ahogy a baktériumok létezését is elsöprő mennyiségű bizonyíték támasztja alá, ugyanúgy az evolúciót is.
Az ok, amiért az evolúciót nem törvénynek nevezzük nem az, hogy a tudósok kételkednek a hihetőségében, hanem mert a törvény megnevezés a fizikatudományok jellemzője és nem az élettudományoké. A természet törvényei, mint a gravitáció mögöttes mechanizmusok, amelyek szabályozzák a világegyetemet. A biológiában és az élettudományokban nincsenek törvények, mert ezek a tudományok nem írják le ezeket a mechanizmusokat (Mendel és Baer törvénye nem törvények valójában. Ezek csak vicces megnevezések).
3: A fejlődés létrája
Sokan azt hiszik, hogy az evolúció azt jelenti, hogy minden élőlény egy tökéletes állapot felé fejlődik. Ezt gyakran, mint egy létra képzelik el az emberrel a legfelső fokon, amint az isteni lét fele igyekszik, a többi élőlények pedig az alatta levő létrafokokat foglalják el és arra törekednek, hogy az emberhez hasonlóvá váljanak. Ezek az alsóbbrendű élőlények az alapján vannak rangsorolva a létrán, hogy mennyire hasonlóak az emberhez. Minél inkább hasonlítanak fizikailag az emberre, annál magasabban vannak a létrán. Ez a kép viszont teljesen hamis. Az élőlények nem arra törekednek, hogy olyanok legyenek, mint az ember, mint ahogyan azt az első tévhitnél már tárgyaltuk, az alkalmasság csakis a gének örökítéséről szól és nem az emberibbé válásról.
Sokszor kevésbé emberszerűnek lenni jobb a túlélés szempontjából. Például sok emlős, mint a delfinek is, szárazföldi állatokból fejlődtek ki. Ők azonban elvesztették a végtagjaikat és visszatértek a vízbe. Ez a „regresszió” jó volt nekik és ők lettek az egyik legkegyetlenebb ragadozók az óceánban. Ha a létraelmélet igaz lenne, akkor a delfinek az emberhez hasonlóbbá kellett volna, hogy váljanak az evolúció során, nem pedig kevésbé hasonlóvá. Más organizmusok, mint a nagy fehér cápák, szintén jó ellenpéldák, mert alig változtak a dinoszauruszok kora óta.
4: A hiányzó láncszem
Népszerű hiedelem, hogy létezik egy hiányzó láncszem az emberek és a majmok között és ez a hiány jó ok arra, hogy kételkedjünk az evolúcióban. Ez a kritika viszont félreérti az emberek és a többi majom (csimpánzok, bonobók, gorillák, gibbonok és orángutánok) kapcsolatát. Az evolucionisták nem gondolják, hogy ezek közül az állatok közül bármelyiktől „származnánk”. Ehelyett úgy gondoljuk, hogy közös őseink vannak. Ezek az ősök, mint a csimpánzokkal közös ősünk, pontosan annyira lennének genetikailag különbözőek a csimpánzoktól, mint tőlünk. Ez a gondolat a család analógiáján keresztül válhat érthetővé. Ugyanúgy, ahogy közös ősünk van az unokatestvérünkkel (a nagyszüleink), így van közös ősünk a csimpánzokkal is. A távolabbi, második unokatestvérünk (mint például a gorillák) esetén még tovább kell visszamenni, a dédszüleinkig.
Mivel a fosszíliák (kövületek) rendelkezésünkre álló adatai mindig hiányosak lesznek, mert csak az elpusztult élőlények egy százalékának egy töredéke fosszilizálódik, addig rengeteg ilyen kövület van ebből a szerteágazó folyamatból és ajánlom, hogy olvassanak utána (írjanak egy személyes üzenetet nekem és ajánlok pár könyvet). A közös eredetet viszont sokkal több minden támasztja alá, mint a paleontológia. A genetika, embriológia, biogeográfia (életföldrajz) és összehasonlító anatómia mind afelé konvergálnak, hogy az emberek és a majmok közös őssel rendelkeznek (további információk erről itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Evidence_for_evolution és itt: http://www.talkorigins.org/faqs/comdesc/ ).
5: Az evolúció véletlenszerű
Mindenképpen igaz, hogy az evolúció egyik alappillére a véletlenszerű mutáció. Ha nem ismerős a véletlenszerű mutáció fogalma, ez arra vonatkozik, hogy a gének nem tökéletesen másolódnak le egyik generációról a másikra. Ezek az apró különbségek általában nem számítanak, de néha az utódot egy picit gyorsabbá vagy ügyesebb álcázóvá teszik. Ezek a módosulások összegyűlnek az idő során, miután a gének öröklődnek generációról generációra (nem „kezdenek mindent előröl”, ez nagyon fontos).
A természetes kiválasztódás, az evolúció második pillére előnyben részesíti azokat az organizmusokat, amelyek ezekkel az apró előnyökkel rendelkeznek. Ahogy a generációk múlnak a leggyorsabb és a legjobban álcázott organizmusok tovább maradnak életben és több utódjuk lesz, ezáltal az egész faj megváltozik. Vegyünk példának egy egérpopulációt egy környezetben, ahol a barna szőrzet óriási előnyt jelent. A barnább egerek tovább fognak élni, mint a kevésbé barna rokonaik. Az ő még barnább utódaik szintén tovább fognak élni és több utóduk lesz, mint a kevésbé barna testvéreiknek. Amint ez a túlélési minta idővel tovább burjánzik, az egérpopuláció idővel még barnább lesz. Ez az interakció a természetes (nem véletlenszerű) és a felgyülemlett véletlenszerű mutációk közt hajtja az evolúciót.
Korabeli tipikus karikatúra Darwinról 1871-ből, 'Az ember származása és a nemi kiválasztás' c. művének megjelenését követően.
6: Az emberek a majmoktól származnak
Ahogy már a 4. pontban és a Katt Williams-kritikámban (http://scienceskepticism.blogspot.hu/2012/12/katt-williams-and-creationism-explicit.html) említettem, az emberek nem a modern majmoktól származnak. Inkább közös őseink vannak. Ez a tévhit az egyik oka annak, hogy az emberek elvárják, hogy legyen egy „hiányzó láncszem”. Azt is meg kell említenünk, hogy a majmok azért nem változnak emberré (ahogy a 3. pontban már tárgyaltuk) mert az evolúció célja nem az, hogy minden élőlény az emberhez hasonlóvá váljon. A majmok „célja” nem az, hogy az emberhez hasonlóvá váljanak, hanem hogy tovább örökítsék a génjeiket.
7: A természet tökéletes egyensúlya
A természetről általában azt gondoljuk, hogy egy harmonikus egész, ami tökéletes egyensúlyban van. A környezeti szinten ez azonban nem igaz. A környezet folyamatos áramlásban van a külső (pl. meteorok) és belső (a tektonikus lemezek lassú mozgása, bizonyos gázok felgyülemlése az atmoszférában) tényezők miatt. Ezek a változások folyamatosan továbbviszik a túlélés célját és arra kényszerítik az organizmusokat, hogy újra meg újra alkalmazkodjanak, vagy pedig elpusztulnak.
Ahogy az 5. pontban is említettük, a véletlenszerű mutációk azt jelentik, hogy az organizmusok lassan megváltoznak. Ahogy a kis változások összeadódnak egy családfában, az organizmusok új képességekre tesznek szert, amelyek ezután a környezetük érdekében vagy azzal szemben szelektálódnak. Ez eléggé különbözik attól, amit a kreacionisták gondolnak az állatokról. A biológusoktól eltérően, ők azt gondolják, hogy a kutyák kutyák maradnak (ez ironikus, hiszen a kutyákat az emberek tenyésztették a farkasokból) és a macskák macskák maradnak (ismételten ironikus).
8: A kreacionizmus cáfolja az evolúciót
Nem cáfolja. Az evolúciót elsöprő számú bizonyíték támasztja alá (lásd a 4. pontot), a kreacionizmusra viszont nincs bizonyíték. Ha valami, akkor az evolúció az, ami cáfolja a kreacionizmus azon változatait, amelyek nem kompatibilisek vele. Ha szeretnéd pontról pontra látni a kreacionizmus cáfolatait, akkor kérlek, látogasd meg a Talk Origins oldalát (https://www.youtube.com/watch?v=ECpV0-RBWLw&feature=youtu.be).
9: Az intelligens tervezettség tudomány
Az intelligens tervezettség nem egy koherens elmélet, csak kreacionizmus laborköpenyben. Hogy Paul Nelsont idézzük: „A legnagyobb kihívás az IT (Intelligens Tervezettség) közösség számára, hogy kifejlesszenek egy érett biológiai elméletet. Jelenleg nem létezik ilyen elmélet, és ez probléma. Elmélet nélkül nagyon nehéz eldönteni, hogy mi álljon a kutatásod középpontjában. Most van egy adag erőteljes megérzésünk és egy pár elképzelésünk, mint az „egyszerűsíthetetlen komplexitás”, a „meghatározott komplexitás”, de még nem létezik általános biológiai tervezettség-elmélet.”
Az ITK-tól eltérően az evolúció egy teljes jogú elmélet. Azért mondhatjuk el ezt róla, mert egyesíti a modern biológia minden területét egy egységes keretrendszerbe, újszerű előrejelzéseket tesz, ontológiailag takarékos (nem hivatkozik a természetes világon kívüli lényekre), és nagymértékű magyarázóerővel bír. AZ ITK-nak nincs meg egyetlen ilyen erénye sem.
Ahogy az egyértelműen kiderült, az ITK csak egy kreacionista stratégia a katasztrofális Edwards kontra Aguillard ítélet után. Miután nyilvánvalóvá vált ez után a bírósági ítélet után, hogy a kreacionizmus nem fog tudni elmenni az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése mellett, a kreacionisták kivették a kifejezetten szó szerinti bibliai értelmezésekre való utalásokat és több nagyon intelligens tudóst toboroztak az ügynek, mint pl. Michael Behe, William Dembski, és Stephen Meyers. Az eredmény az intelligens tervezettség volt.
10: Az evolúció erkölcstelen
Ezt az ötletet kétféleképpen lehet értelmezni. Az első, hogy a természetes kiválasztódás azokat az organizmusokat részesíti előnyben, amelyek önzőek és állhatatlanok. Ez azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében az erkölcstelen tulajdonságokat részesíti előnyben. Ellenben, ahogy már az 1. pontban említettem, sok organizmus éppen azért marad életben, mert megosztja az élelmet és megvédi a társait. A denevérek például megosztják az ételt azokkal a társaikkal, akik nem tudtak ételt szerezni. Hasonló módon, azokat a denevéreket, akik nem osztják meg az ételüket kiközösítik és a társaik nem segítenek nekik a következő este, ha akkor nem tudnak élelmet szerezni. Az embereknek erős erkölcsi érzéke alakult ki. A népszerű hiedelemtől eltérően az emberi interakciók nagy többsége együttműködés (lásd Jessica Piece - Vad Igazság c. részletesebb írását ezzel a témával kapcsolatban).
A második értelmezési lehetőség az, hogy ha az evolúció igaz, akkor nem létezhet végső alapja az erkölcsnek. Míg néhány igen elismert filozófus, mint Richard Joyce, Alexander Rosenberg, és (a néhai) JL Mackie ezt hiszik, sok etikus gondolja azt, hogy a biológiának nincs hatása az erkölcsre. Az ókori Görögország óta filozófusok anélkül dolgoztak erkölcsi problémákon, hogy a természetfelettire hivatkoztak volna. Ezek a tudósok úgy gondolták, hogy a biológia pozitív módon befolyásolja az erkölccsel kapcsolatos gondolataikat, mert megvilágítja, hogyan működik a világ. Ezáltal szerintük hatékonyabban tudják elérni azt, amit szeretnének. Ha szeretnél jobban elmélyülni a témában, ajánlom Peter Singer, (a néhai) Philipa Foot, Simon Blackburn, és Philip Kitcher munkáit. Mindannyiuknak nagyon érdekes, de rendkívül eltérő mondanivalója van.
Következtetés
Remélem, hogy ez a poszt segít megmagyarázni és megérteni a tudomány csodáját. Ha szeretnél több eszközt ebben a harcban, akkor kérlek, kattints a tartalom linkre. Ott találsz további posztokat arról, hogyan beszéljünk nem-szkeptikus emberekkel és további válaszokat a kreacionizmusra. Valamint, ahogy már korábban említettem, meg tudod vásárolni Dr. Smith kiváló könyvét.
Forrás:
http://scienceskepticism.blogspot.ca/2013/01/the-top-ten-myths-about-evolution.html
