Egy új kutatás szerint az érzékelhető hátrányos megkülönböztetés arra ösztönözheti az embereket, hogy egyre intenzívebben vállalják fel, hogy ateisták.
Amikor az emberek úgy érzik, hogy kiközösítik őket, gyakran reagálnak azzal, hogy még erősebben azonosulnak életüknek azon vonásával, amely az elutasításukat kiváltotta. Gondoljunk csak az afroamerikaiak mozgalmaira az 1960-as években, illetve a meleg büszkeség mozgalmakra az elmúlt évtizedekben.
Egy újonnan közzétett kutatás szerint ez a tendencia érvényes egy másik, sokat becsmérelt kisebbségre, az ateistákra is. „Más, perifériára szorult csoportok tagjaihoz hasonlóan, a diszkrimináció érzékelése rossz pszichés és fizikai állapotot jósol az ateistáknak.” – írja a Nevada-Reno Egyetem pszichológusa, Michael Doane és Marta Elliott, szociológus. „Az egyik módja annak, hogy az ateisták is megbirkózzanak a hasonló hátrányos megkülönböztetéssel az, ha továbbra is úgy hiszik, hogy ateistának lenni fontos és központi jelentőségű az önazonosságunk számára.”
A hit biztosan erőt adhat a kitartáshoz, de úgy tűnik, a hitetlenség szintúgy.
A ’Vallás és Spiritualizmus Pszichológiája’ c. lapban közöltek egy tanulmányt, amely 960, önmagát ateistának valló személy részvételével készült. A résztvevőknek egy különböző kijelentésekből álló hosszú listát kellett kitölteniük, ami a személyek elleni, illetve csoportok elleni diszkriminációról szerzett tapasztalataikat hivatott mérni, továbbá személyes azonosulásukat az ateizmussal, valamint az önbecsülésüket, testi egészségüket és az életükkel való elégedettségüket.
A lista olyan állításokat tartalmazott, mint: „Éreztem már elszigetelve magam amiatt, mert ateista vagyok”, „A vallásos embereknek jobb lehetőségeik vannak, mint az ateistáknak”, vagy „Az ateizmusom fontos része annak, aki vagyok.” A résztvevők mindegyik állítást értékelték egy ötfokú skálán, az „egyáltalán nem értek egyet”-től a „teljesen egyetértek”-ig.
A kutatók szerint „azok a résztvevők, akik megkülönböztetést tapasztaltak, és az ateistákat megvetett csoportnak tartják, alacsonyabb pszichés és fizikai jólétről számoltak be.” Ezek az emberek úgy általában véve is erősebben azonosították magukat ateistaként.
Mi több, „az ateisták önazonosítása pozitív előrejelzője mind a pszichés, mind a fizikai jólétnek” – teszik hozzá. Eszerint az ateistaként való erős önazonosítás „hasznosnak tűnik a megkülönböztetés mentális és fizikai egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentésében, de a megszüntetésükben már nem”.
Ez segíthet megérteni azt is, hogy az ateisták az utóbbi években miért hallatják többet a hangjukat. Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy az emberek a nem hívőktől széles körben idegenkednek és bizalmatlanok velük szemben. A kutatás azt sugallja, hogy erre válaszul sokan az ateizmust a személyes identitásuk kulcsfontosságú részévé teszik.
Doane és Elliott hozzáteszik: „A társadalmi elutasítás ellenére az ateisták növelhetik az ellenálló képességüket azáltal, hogy az ateistaként való önazonosításuk előnyeire támaszkodnak.” A hit bizonyosan erőt adhat a kitartáshoz, de úgy tűnik, a hitetlenség szintúgy.
Írta: Tom Jacobs
