Valami, amit szülőként megtanulsz az az, hogy a gyerekek nem mindig racionálisak a viselkedésükben. Amikor valami olyan történik, ami nem tetszik nekik, különféle módokon tiltakoznak, amelyek közül sok nem tartozik logikusan az önérdekeikhez sem.
A szülői feladat kihívása ebben az esetben az, hogy megmutassuk nekik, hogyan kell másképp reagálni annak érdekében, hogy a helyzet jobbá váljon, nem csak számukra, de a többiek számára is.
Úgy tűnik a konzervatívoknak világszerte egy ilyen szülői hangra van szüksége, ami megmutatja nekik ugyanezt.
Másfél évvel ezelőtt egy fiatalember Utahban azt hirdette, hogy ő inkább éhen hal, ha az állam engedélyezi az azonos neműek házasságát. Akkor írtam neki egy levelet, és megpróbáltam meggyőzni, hogy a tette nem hősies, hanem gyerekes. Az azonos neműek házassága törvényes lett Utahban, és a fiatalember elkerülte az éhezést.
Most egy ausztrál házaspár tombolását láthatjuk az azonos neműek házasságával kapcsolatban.
Nick és Sarah Jensen azt nyilatkozta, hogy ha Ausztrália elismeri az azonos neműek házasságát akkor elválnak.
Nick szerint ők azért házasodtak össze, mert ez egy „a teremtés alapvető részeként Istennek az emberekre vonatkozó személyes történetének része, férfiként és nőként, a gyermekek érdekében és hűségesen, egy egész életre szólóan. Ezért ha az idei év során az állam tényleg megváltoztatja a házasság fogalmát és megváltoztatja a szerződés feltételeit, akkor mi sajnos többé nem tudunk részt venni ebben a meghatározásban”.
Egy „szerződésről” beszél, amit ők az állammal kötöttek, és ami garantálná, hogy a házasságot csak egy nő és egy férfi közt lehetne létrehozni mindörökre.
Ilyen szerződés természetesen nem létezik.
Apaként ez a helyzet túlságosan is ismerős. Mindkét fiam árvaházon keresztül került hozzánk és négy hónap van köztük. „Majdnem ikreknek” hívjuk őket, ezzel utalva arra, hogy sok szempontból egy olyan kötődés alakult ki köztük, ami csak a biológiai ikrek közt létezik.
Mindig Jesse fiam az, aki kitalálja a játékokat, amit játszanak. Amikor kb. hat évesek voltak, Jesse kitalált egy kártyajátékot. Egy idő után Jason nagyon frusztrált lett, és nekem közbe kellett avatkoznom. Nem volt nehéz látni a konfliktusuk forrását: a kártyajáték szabályai olyanok voltak, hogy szó szerint Jason ellen lettek kitalálva.
Ahogy elmagyarázták nekem a szabályokat nyilvánvaló volt, hogy a szabályok csak Jesse-nek kedveztek.
Ezért megváltoztattam vele a szabályokat. Amint ez megtörtént Jesse - aki egy elég okos gyerek - látta, hogy a dolgok már nem csak neki jók többé és rögtön … feladta. „Nem akarok többet játszani!” kiabálta és elképesztő módon kijelentette: „Ez nem FAIR”.
A Jenseneknek hasonló krízist élnek most át. Azt mondják a szabályok, amelyek csak nekik kedveznek megváltoznak, ezért ők fel akarják adni. Írtam nekik egy levelet.
Kedves Jensen úr és Jensenné,
Szomorúan hallottam, hogy el fognak válni, ha Ausztráliában törvényes lesz az azonos neműek közti házasság. Valóban aggasztó, hogy ilyen könnyedén eldobnának valamit, amiért mások olyan sokat dolgoztak, hogy elérjék azt.
Valahol megértem. Volt valamijük, ami miatt úgy érezték a többiek felett állnak, különlegesnek érezték magukat, és egy kicsit egy elit részének. Valójában nem ez volt a helyzet.
Itt az Egyesült Államokban megengedik a gyilkosságért elítélt embereknek, hogy a börtönben házasodjanak, még azoknak is, akik lemészárolták a családjukat, mint a Menendez fivérek. Azok, akik házasodhatnak nem annyira szentek és különlegesek, mint ahogy önök azt hinni szeretnék.
Bárhogy is legyen, önök szerint a fent említett személyek felette állnak mindazoknak, akik önök szerint nem házasodhatnak: az LMBT emberek felett.
A nyilatkozatukban világosan elmondják, hogy önök szeretnék irányítani a „szabályokat”, vagy nem fogják többé követni azokat.
Volt egy hasonló esetem az egyik fiammal, aki amikor kisebb volt nem volt hajlandó olyan játékot játszani, aminek a szabályait nem ő határozta meg. Eltartott egy ideig, de végül megmutattuk neki, hogy a játékok, amelyeket érdemes játszani, nem attól függnek, hogy mitől „nyerünk” bennük, hanem olyan azok dolgok, amelyek exponenciálisan terjesztik az örömöt és a szeretetet.
A szabályok értelmetlenek, ha nem elveken nyugszanak. Ahhoz, hogy a dolgok valóban értékesek legyenek, ezek az elvek egyenlőséget, igazságosságot, inspirációt, gondoskodást és a pozitív fejlődést kell, hogy magukban foglaljanak.
Önök nem valami olyasmiért „adják fel”, aminek köze lenne a saját házasságukhoz vagy családjukhoz, hanem azért, mert egy másik családnak esélye lenne a biztonságra, tisztességre és növekedésre.
Az indoklásuk nem értelmes, nem együtt érző, és egyik fél sem lenne több általa.
Az ehhez hasonló cselekedeteknek nincs bibliai alapja, amely a válást csak hűtlenség esetén engedélyezi. Nincs történelmi alapja sem, mivel a hagyományos házasságok poligámia-irányultak voltak, pontosan úgy, ahogy önök félnek, hogy ebben az esetben is történni fog.
A tetteik ezen kívül még a házasodni kívánók szándékait illetően is tévesek. Önök azt nyilatkozták, hogy ez „a házasságot függetlenné tenné a gyermekektől, (és hogy) ezentúl csak a szerelemről szól(na)”. Ennek nincs értelme.
AZ LGBT családoknak vannak gyermekeik, és szeretnének is gyermekeket. Sokszor ezeket a gyermekeket életveszélyből, vagy más elkeserítő helyzetekből mentik meg.
A sekélyes „minden gyermek megérdemli, hogy bizonyos biológiájú szülei legyenek” érv pedig lapos marad azoknak a gyermekeknek, akik bármit megadnának azért, hogy egyszerűen élelemhez jussanak és megszabaduljanak az elhanyagoltságból, vagy a bántalmazásból.
Sok pár, aki ma házasodik nem tervez gyermeket.
Nemrég adtam össze egy kedves hatvanas párt. Mindketten eszméletüket vesztenék az önök állítása hallatán, miszerint a ceremónia alapja az lenne, hogy gyermeket kellene vállalniuk. Ők megmutatták, hogy ez a „szerelemről szólt” és inspirációjuk is volt, mert a feleség most még szilárdan állhat a férje oldalán, aki tüdőrákkal küzd.
Az LGBT párok nem azért házasodnak össze, hogy önöket bosszantsák. Nem áll szándékukban az önök házasságát bármilyen módon befolyásolni. Keményen megküzdöttek ezért a jogért, mert ez egy fontos dolog az ők életükben is.
Az előző héten két gyönyörű férfi esküvőjét celebráltam. A házasság jelentősége mindenkinek nyilvánvaló volt, amikor az első vőlegény belépett az édesanyja karján. A szemében könnyek voltak. Nyilvánvaló volt, hogy ez a pillanat egy csúcspont volt az életében, mert ezáltal átalakult önmaga egy későbbi meghatározásává, mint egy család tagja.
Legyen az a család csak ő és a hitves, vagy ha ehhez még gyermekek is hozzájönnek, nem tudom. Ez nem az én dolgom.
És nem is az önöké.
Ha úgy döntenek, hogy elválnak azért, amit ez a fiatalember elért önmagában és az életében, ez az önök joga. Ugyanúgy, ahogy ő sem hibáztatta önöket a házasságáért, úgy önök sem hibáztathatnak senkit a szándékozott válásukért.
Ha úgy döntenek, hogy elválnak azért, mert mások megkaphatják azt, amit önök is értékesnek tartanak az életben, akkor önök nem a házasságról tesznek egy állítást. Nem a szerelemről állítanak valamit. Nem a családról mondanak valamit. Önök csak saját sérült egójukat mutatják be.
És ideje felnőni.
Rob Watson
