Ez sértő!
Manapság nagyon gyakran hallani emberektől, hogy „Ez számomra sértő!”, mintha ez bármilyen joggal felruházná őket. Holott ez nem több puszta nyafogásnál. „Ezt sértőnek találom.” Ez nem jelent semmit, nincs semmilyen célja, nincs miért tiszteletben tartani mint kijelentést. „Ez számomra sértő.” És akkor mi van? - Stephen Fry
Egész életemben művész voltam. Szeretek vizuális játszótereket létrehozni, ahol az emberek vizsgálódhatnak, felfedezhetnek és kritizálhatnak. Szeretnék hatás gyakorolni; valamilyen, bármilyen érzést kiváltani az emberekből. Az egyik kijelentés, amelyen mindig megütközök, amikor az emberek azt állítják, hogy a művészet megsértette őket, és ezt úgy mondják, mintha a művész lenne a hibás. A művészet egyedi értelmezés kérdése. Ami egyvalakit megsért, az egy másikat megnevettet, egy harmadikat inspirál. Mindenki, aki megnéz egy művészeti alkotást, maga dönti el, hogy az milyen érzést kelt benne. Mi irányítjuk a saját érzéseinket. Csak mi dönthetünk úgy, hogy megsértődünk; a sértődést nem lehet ránk kényszeríteni. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy megsértődik, akkor Stephen Fry szavaival: és akkor mi van?
Amikor én lerajzolom Mohamedet, senkinek a fejéhez sem tartok fegyvert, azt követelve, hogy érezzen bármit is. Tehát miért fenyegetnek minket fegyverrel és erőszakkal, amikor az iszlám egyes követői úgy döntenek, hogy megsértődnek? Nem lenne szabad, hogy néhány firka halálos ítéletet jelentsen, és nem szabadna, hogy a sértődés az igazság kardja legyen bárkinek is a torkán.
Ez gyerekes!
Nem. Nem az. Az a gyerekes és tisztességtelen, ha egy nézetet megvédelmezünk attól, hogy azt nevetségessé lehessen tenni. Az emberek azt gondolják, hogy a „Rajzoljuk le Mohamedet Nap” kiszemelt egy adott vallást. Egyáltalán nem arról szól, hogy megtámadunk egy vallást, hanem arról, hogy megmutatjuk egy nagyon ostoba elképzelésről, hogy… nos, hogy nagyon ostoba. Miért Mohamedé az egyetlen arc az egész világon, amit nem lehet látni? Mi történik, ha meglátjuk? Senki nem nézett Mohamed arcára, majd vált kővé. Senki nem nézett Mohamedre, majd halt meg. (Embereket, akik lerajzolták Mohamedet, ezért lemészároltak… de eltérek a témától.)
Folyton hallom, hogy Mohamedet lerajzolni a „kockázat” és a „merészség” kedvéért gyerekes dolog, illetve hogy „csak azért, mert megtehetsz valamit, nem kell feltétlenül meg is tenned”. Ezeknek a kijelentéseknek egyike sem illik a helyzetre. Azoknak, akik nem fogják fel az ötlet célját, idézném az értelmező szótárból a szatíra meghatározását: „a humor, irónia, túlzás vagy gúny használata azzal a céllal, hogy bemutassa az emberek butaságát vagy aljasságát, különösen ami a kortárs politikai és más aktuális kérdéseket illeti.” A gúnynak ez a formája segít az embereknek megérteni a hibákat a saját logikájukban és érvelésükben. Az egyes emberek tiszteletet érdemelnek, a hiedelmek azonban nem. Egyetlen hit, vallás vagy hagyomány sem kivétel a gúny vagy a kritikus vizsgálat alól.
Egy karakter lerajzolása nem ellenszegülés senkivel szemben sem. Minél többször lesz Mohamed lerajzolva, ez annál megszokottabb és normálisabb lesz. Minél megszokottabb és normálisabb lesz, annál kevésbé fognak az emberek felháborodni, amikor látják. Ez eltünteti a megbélyegzést. Azáltal, hogy megkérjük az embereket, hogy járuljanak hozzá a stigma eltávolításához ezen a napon, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Mohamed érinthetetlensége és az összes többi képzeletbeli barát felett álló státusza butaság, és arra bátorítjuk az embereket, hogy kifejezzék magukat, amihez felületet is kapnak.
Je Suis Charlie (de csak a Facebook profilképemen...)
A tizenkét Charlie Hebdo karikaturista/szerkesztő felháborító, borzalmas mészárlása sokkolta és traumatizálta idén a világot. Szinte felfoghatatlan volt, hogy milyen könnyen végeztek emberekkel azért, mert néhány karikatúrát készítettek a „szent” Mohamed prófétáról. A felháborodás és a gyász egyik formájaként az emberek világszerte megváltoztatták a Facebook profilképüket a “Je Suis Charlie” képre, és a szólásszabadság mellett tüntettek. Ellenben sokan ezek közül az emberek közül elfelejtették, hogy milyen veszélyekkel jár, ha nem kérdőjelezzük meg az ábrázolásra vonatkozó tiltást, és azt mondogatják, hogy „akik lerajzolják Mohamedet, most már tudatában vannak a következményeknek, és megérdemlik, amit kapnak.” Ó milyen gyorsan lett #ÉnVagyokCharlie-ból #BaszódjálMegCharlie. Az áldozathibáztatás netovábbja.
Szeretném, ha mindenki tudná, miért nem lehet Mohamedet lerajzolni. Azért nem lehet őt lerajzolni, nehogy a hívők, meglátva az arcát, őt kezdjék el imádni Allah helyett. Ez egy abszurd hiedelem és egy személyes probléma. Egyesek alkoholisták, de másoknak még szabad inni anélkül, hogy ezért lelőnék őket. Egyesek allergiásak a mogyoróra, de mégis árulunk mogyorót az üzletekben anélkül, hogy bárkinek a torkát elvágnánk érte. Egyesek szeretnék, ha Mohamed nem lenne lerajzolva, de mégis le lesz rajzolva. Nem haragból, nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert le kell őt rajzolni.
Allie Jackson
