Ateistavilág

A hit haláltusája - egy ateista gondolatai, 3. rész

2015. július 23. - Ateista, Humanista, Agnosztikus

atheism-2-red-on-white_500_x_500_250_x_250.jpg

Hogyan jutottál el az istentisztelettől az istentagadásig?

Inkább féltem tőle kiskoromban ( körülbelül 6 éves lehettem), mert azt hittem, tényleg mindent tud rólam. Aztán 8 éves korom körül elkezdtem kihagyni istent a dologból, és az utasításoknak (pap, család) engedelmeskedtem (kb. 10 éve koromig). Aztán nem hittem már istenben, és nem is foglalkoztatott. Elfogadtam a kötelező bérmálkozást meg templomba járást. Aztán 16-17 éves korom körül kezdtem hinni inkább abban, hogy isten a szeretet vagy az önzetlenség, mert az egy olyan dolog, amit nem lehet máshogy magyarázni. Ekkor kezdett bosszantani az egyház(ak) feleslegessége, sunyisága és képmutatása, illetve a papok össze-vissza beszéde, ezért pap- és egyházellenes lettem. Aztán olyan 24 lehettem, amikor olvastam pl. Lorenzet, így aztán kiderült, hogy a „szeretet” vagy önzetlenség is evolúciós hatás. Ekkoriban kezdtem tudományos módszerről és analitikus filozófiáról meg ateizmusról olvasni, és ez be is tette a kaput.

Hívő családban nőttél fel, vagy kilógtál a sorból, mint megtért ember? Esetleg együtt tért meg a család valahol, valahogy?

Sztereotip hívő családban nőttem fel, akik pont olyanok, mint a nem hívők, csak templomba járnak, meg néha blődségeket beszélnek. Főleg, hogy magukat nyugtassák, meg a gyerekeket ijesztgessék.

Mennyire volt mély a hiteted?

8 éves koromig eléggé féltem, de hogy hittem-e valóban, azt nem tudom. A gyerekek sokszor készpénznek veszik, amit mondanak nekik. Illetve sokáig jól esett segítséget kérni (tehát szerencséért fohászkodni).

Csak szerettél eljárni templomba/imaházba a jó társaság miatt, esetleg a zene tetszett és fogott meg, vagy a gondolatok a prédikációk során?

Ezt a részét mindig rühelltem, mint a sz@rt, mert unalmas volt és hosszú. Okádni tudtam volna tőle. Nem értettem, hogy ezt miért ilyen borzalmasan csináljuk, mikor lehetne szórakoztatóbb meg érdekesebb is.

Csak a templomban vetted magadra a „vallásos öltözéket”, vagy a mindennapjaidat is úgy élted, hogy hitben jártál?

Nem vettem magamra sehol, utáltam a templomot. 6 évesen az akkor legjobban tisztelt idősebb barátom mondta, hogy nem hisz istenben, és azon nagyon megijedtem, rá is szóltam valamit. De később láttam, hogy semmi baja. Aztán nem jártam hitben.

Mennyire volt sablonos az imádkozás, az istentisztelet?

Maximálisan. Olyan 9 lehettem, mikor a sima, obligát miserészeket már tudtam fejből. 10 éve még ment végig, most már csak részek.

Érdeklődéssel olvastad a Bibliát, vagy inkább nyomás hatására?

Először nyomásra, mert annyira rosszat mondtam valami tapintatlan, bunkó rokonra, hogy olvasnom kellett. Akkor tetszett (jó véres a gyerek változat is), csak nem értettem (példa: a Káin és Ábelről ezek jutottak eszembe: 1) miért nem fogadta olyan szívesen a Káinét, 2) ez kit érdekel, nem kell ezért agyonverni senkit, 3) minek elbújni, mikor isten mindent lát?

Most nemrég előszedtem és bevittem a vécébe, hátha, de unalmas és röhejes. Rengeteg benne az ismétlés, meg pl. a sz@r hasonlat. Ja, meg az oktalan brutalitás; hát az sziklakemény.

Beszélgettél-e másokkal a témáról, tettél-e bizonyságot, vagy inkább csak magadban élted meg az egészet?

Nem hagyott mély nyomot bennem, hogy lett volna bármelyik. Gyerekként voltak kérdéseim, de nem válaszolták meg őket. Vagy 5 éve még egy pappal akartam beszélgetni, de már nem látom értelmét.

Mennyire akartál megfelelni Isten elvárásának?

Nem nagyon láttam, milyen elvárásai vannak. Pl. a csúnya beszédért szüleim is rám szóltak, lopni nem is akartam stb. A vasárnapi templomba járást meg nem értettem, hogy minek. Úgy fest, a válasz a „semennyire”.

Mennyire érezted magad szabadnak, mennyire voltál szabados? (fontos: a szabadosság nem egyenlő a szabadsággal! Szabadosság: azt teszek, amit akarok, szabadság: nem kell azt tennem, amit nem akarok.)

Ezt nem teljesen értem. Fenti meghatározás szerint a vallással kapcsolatban egyiknek sem éreztem magam. (Persze ateistaként sem, mivel az elsőért lecsukhatnak, a másodikkal meg éhen halok, de gondolom, ez vallási ügyekre vonatkozik).

Miért fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy esetleg téves, amiben hiszel?

Eleve olyan hülyeségnek tűnt, hogy isten nagyon szeret, de csinálnom kell unalmas dolgokat, hogy ne haragudjon. És ha nem csinálom, akkor sincs semmi. A keresztény istennel elég hamar leszámoltam. A szeretet-altruizmus istennel meg mikor megtudtam, hogy a tudomány hol jár már ebben is. Állam a padlón azóta is, hogy a tudomány mikre képes, és erről pl. sok pap milyen gátlástalanul hazudik.

Egy határozott pillanatban történt meg az, hogy elkezdtél kételkedni, vagy folyamat volt?

Nem tudom. Ha valamit kéne mondanom, akkor sosem hittem igazán, csak féltem, hogy hátha.

Mennyire küzdöttél ez ellen (Elmentél gyónni a gondolatok miatt? Beszéltettél a lelki pásztorral? Imádkoztál? Stb.)?

Nem gondoltam, hogy küzdeni kellene ellene. Kérdéseim voltak, válaszok nem. Erre én mit küzdjek?

Hány éven át tartott a gyötrődés?

Hát, otthon vagy 30-ig szopattak az ünnepi templombajárással :-). A viccet félre téve, nem gyötrődtem. Azóta viszont gyötrődöm azon, hogy másnak hogy nem világos, hogy a vallásos hit mekkora kamu.

Hogyan formálódott át ilyen gyökeresen a gondolkodásod?

Már elmondtam ezt. Valószínűleg nekem nem is gyökeresen kellett, értelmes gyerek voltam.

Voltak-e "visszaesések"? Ha igen milyen mértékűek, meddig tartottak, mi zökkentett bele és vissza?

Nem.

Mi volt az, aminek hatására ki tudtad jelenteni, hogy te már egyáltalán nem hiszel Istenben?

Ezt is kifejtettem. Egyébként a konkrét (keresztény) isten(ek?) létezését tagadom, mert logikailag ellentmondásos. A láthatatlan, érzékelhetetlen létezését nem tartom igazoltnak, de nem állítom, hogy nem létezik.

Hogyan hatott rád ez az elszakadás (bűntudat, gyülekezetbe járás megszűnése, új lehetőségek, hívő barátok elvesztése/kapcsolat színvonalának módosulása)?

Azóta könnyebben össze tudok veszni másokkal, ha hívők, vagy nem látják a vallást problémának. Ateistáktól (szekuláris, stb.) viszont hihetetlen sokat tanultam.

Hogyan reagált erre a környezeted (család, barátok, gyülekezet stb.)?

A kedvencem! Erről akartam egyszer írni, csak rövid lett. A vallásos rokonok csomóan nem hiszik el!!!! Döbbenetes, röhejes, eszméletlen! Elmondom, hogy ateista vagyok, és nem hiszik el!!! Hát ezt így hogy?! A barátaim meg meglepően lesz@rják. Szerintem rengeteg az olyan ateista, aki sose foglalkozott vele, és nem is érdekli.

Mi volt az, ami leginkább elősegítette a vallástól való eltávolodásodat, a vallásban (kötelezettségek a gyülekezetben, Isten személye stb.) és mi volt a legnagyobb visszatartó erő (a hívő barátok, a zene stb.)?

Visszatartó erő nem volt. Ami segítette: a vallás ellentmondásos, erőszakos és hülye a kötelező része (templom, gyónás, áldozás stb.).

Hogyan sikerült életmódot váltani (ha keresztény zenéket hallgattál, akkor témát váltani, bibliaolvasás, imádkozás, gyülekezetbe járás helyett más elfoglaltságot találni)? Volt-e aki segítsen?

Nem váltottam annyira életmódot. Többet elateistáskodom egy héten, mint az az egy óra lett volna vasárnaponként.

Mennyire tartod jelenleg a gyülekezeti tagokkal/vallásos ismerősökkel a kapcsolatot?

Ugyanannyira. Illetve, lehet, hogy valakinek úgy léptem át az vallási érzékenység-küszöbét, hogy azóta nem keres, de ezt nem követem nyomon.

Szoktál-e beszélgetni az ateizmusról, mind ateistákkal, mind hívőkkel?

Persze. Az öregekkel nem. Az egy másfajta hit, ami nekik van, vagy nem is tudom.

Célod-e, hogy mások is ateisták legyenek, vagy ezt inkább a döntésükre bízod?

Nyilván. Több felvilágosult ember --> jobb világ.

Inkább tagadod isten létét, vagy kétségbe vonod - esetleg elismered, csak nem mint személyes istent?

Amit eddig összeírtak/szedtek a keresztény istenről, az zavaros és ostoba. Az ilyeneket tagadom. A teáskannát nem tagadom, de nem látom, miért kéne elhinnem, hogy létezik.

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr677648428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.07.28. 10:53:15

Tetszik ez a történet. A tudás legyőzi a tudatlanságból eredő gyermeki félelmet.
süti beállítások módosítása