Írta: Michael De Dora
Kedden egy 46 éves, magát ateistának valló fehér férfi megölt három muzulmán diákot az észak-karolinai Chapel Hill egyetemen. Ahogy a korábbi nyilatkozatunkban kifejeztük, a Center for Inquiry-nál mindenkit sokkolt a gyilkos, Craig Hicks tette, és mélységesen szomorúnak tartjuk Deah Barakat, Yusor Mohammad, és Razan Mohammad Abu-Salha halálát.
Még nem tudjuk pontosan mi volt az oka ennek a szörnyű bűncselekménynek. Egyes hírek szerint egy parkolóhely miatt alakult ki vita. Mások szerint a dolognak köze van az elkövető “antiteizmusához”, mivel a három diák muzulmán volt, akiket már korábban megfenyegetett. Természetesen ezek a lehetőségek nem zárják ki egymást. Teljes mértékben lehetséges – és úgy tűnik valószínű –, hogy az elkövető azért volt ellenséges és erőszakos, mert a parkolóhely miatti vita résztvevői muzulmánok voltak.
De mégis, a gyilkos tényleges motivációját jelenleg még homály fedi – ezért is tűnik nekem legalább annyira nyugtalanítónak a tény, hogy vannak ateisták, akik nem késlekedtek Hicks bűnét semmi másnak felróni, csak a parkolóhely miatti vitának, mint az, hogy egyesek máris a hangos, de nem erőszakos ’Új Ateisták’ mondanivalójára próbálják visszavezetni Hicks tetteit.
E sorok írása közben az ún. ’Új Ateizmus’ egyes ellenzői, vagy legalábbis ezek vezető személyei a közösségi portálokon és magazinokban szólalnak fel, azt sugallva, hogy ezeknek a gyilkosságoknak az oka egyenesen visszavezethető az olyan személyek munkásságára, mint Richard Dawkins és Sam Harris. Aggasztónak találom ezt. Igen, az ’Új Ateisták’ erőteljesen kritizálták a vallásokat, főleg az iszlámot. Olyan kritikákba is belementek, amit sztereotípiára alapulónak vagy ezt megvalósítónak is lehetne nevezni.
De sokkal több kell a vallásos ideológiák erőteljes kritikájánál, még az ízléstelen kritikánál is ahhoz, hogy az olvasót arra sarkallja, hogy vallásos embereket öljön meg. Arra van szükség, hogy a gyilkos megfossza úgy önmagát, mint az áldozatait is a legalapvetőbb emberségüktől. Még a legszigorúbb valláskritikájukban sem támogatta sem Dawkins, sem Harris, mások dehumanizációját, vagy a vallásos alapú gyilkosságot (bár nyugtalanító módon egy másik ismert ateista, Ayaan Hirsi Ali sokkal militánsabb hozzáállást szorgalmazott). A valóságban a vallásra vonatkozó kritikájuk többé kevésbé megegyezik azzal az irányú kritikával, amit több ezer más ateista már elmondott a történelem során, és ami ritkán kényszerített arra más ateistákat, hogy szörnyű tetteket kövessenek el, különösen nem egyénileg.
Dawkins és Harris könyvei tulajdonképpen kb. egy évtizede vannak a piacon világszerte. Milliók olvasták – beleértve magamat is, többször is. Ezért felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet, hogy Craig Hicks az első, aki gyilkosságra való motivációt talált ezeknek a könyveknek a lapjain? Miért van az, hogy a saját számításaim szerint pontosan nulla másik ateista talált okot a gyilkosságra az ’Új Ateizmus’ könyveiben?
Másfelől viszont, egyes ateisták a közösségi oldalakon nagyon gyorsan felkarolták azokat a híreket, miszerint a lövöldözés kizárólag egy parkolási hely feletti vita miatt volt. A lelkesedés és a sebesség, amivel ezek az ateisták elfogadják ezt a történetet, nyugtalanító (egy Facebook komment valahogy így hangzott: „Egy parkolóhely miatt volt! Szedjétek össze magatokat emberek!!!”). Úgy tűnik ezek a törzsi gondolkodású ateisták idegesen és kapkodva keresnek egy pajzsot, ami mögé bújhatnak, nehogy felelniük kellene az olyan kérdésekre, mint: „Miért érezte úgy ez az ember, hogy meg kell öljön három fiatal muzulmánt, bármilyen vita miatt?”, vagy: „Lehetséges vajon, hogy néhány szélsőséges anti-teista retorika veszélyes, mivel arra ad okot egy szűk látókörű egyénnek, hogy erőszakot kövessen el hívőkkel szemben?”, vagy: „Ha pedig igen, akkor el kellene gondolkodnunk az ilyen jellegű retorika használatával kapcsolatban a jövőben?”.
Ennél is sokkal nyugtalanítóbb ez az elhamarkodott, lélegzet visszafojtott elfogadás az ilyen cselekedetek szívből jövő és egyértelmű elutasítása helyett, és az áldozatokkal, családjukkal és a jogosan rettegő muzulmán barátokkal és szomszédokkal való együttérzés és törődés helyett. Ha az első dolgod az egy hármas gyilkosság után, hogy olyan indoklás után kutass, amely felmenti a közösségedet az esettel való bármilyen kapcsolattól, akkor lehet,hogy el kellene gondolkodj, mielőtt megszólalsz.
Ez a reakció különösen furcsa, mert úgy tűnik, az a gondolat vezérli, hogy magát az ateizmust kell megvédeni, miközben ez nem így van. Az ateizmus csak az istenekbe való hit hiányát jelenti, és a héten történt tragédiának kevés köze van az isten létezéséhez. Ehelyett azt a nyilvánvalót sugallja, miszerint a vallással kapcsolatos hiedelmeink sokkal inkább elválasztanak minket, mint ahogyan kellene, ugyanúgy, ahogyan ezt a legtöbb hiedelem teszi.
Ami még fontosabb, hogy az isten(ek) létezésére vonatkozó álláspont nem garancia a morális viselkedésre, és nem szabad tőle garanciát várni. Sztálin, Mao, Pol Pot, és sokan mások – és úgy tűnik Craig Hicks is – ateisták, akik gyilkoltak. Egy ember ateizmusa csak azt mondja el, hogy az illető elutasítja az isten gondolatát. Nem mond viszont semmit a jellemükről, ami, mint minden ember esetében, magába foglalhatja a nagyon is emberi, félrevezetett gyűlöletet. Garantálom, hogy ateisták erőszakot fognak elkövetni a világban, amíg léteznek ateisták és létezik világ. Hogy az ateisták miért az ateizmust védik a szélesebb körű erkölcsi és filozófiai keret ellenében, rejtély marad számomra. Ez az esemény arra kell, hogy emlékeztessen minket, hogy csak az ateizmus nem elég ahhoz, hogy az emberek megtalálják és fenntartsák az illemet, olyan erkölcsi keretrendszert kell, hogy felépítsünk és tápláljunk, amely embertársainkkal kapcsolatosan, az isten vagy istenekben való hitüktől függetlenül, tiszteletet szül. Hicks ateista volt, de úgy tűnik nem humanista. A humanizmusban nincs hely ilyen gyűlöletre és gyilkosságra.
Ezzel pedig visszaérünk az okozat kérdéséhez. Nagyon könnyű a parkolási hely vitájára mutogatni, vagy Sam Harris könyveiből idézni. De amikor a vallás nevében elkövetett terrorizmust és az erőszakot vizsgáljuk, sokkal nehezebb az összetett valóságról beszélni, ami szerint Hicks-t valószínűleg egy sor tényező mozgatta, amit remélhetőleg a rendőrségi nyomozás felfed. De az ihletétől függetlenül Hicks a fellelős a tetteiért. Igen, lehetséges, hogy intellektuális és érzelmi biztonságot jelentettek neki a vallásellenes írások. De egyetlen jelentés sem mutatja azt, hogy az általa olvasottak, vagy azok, amiket a közösségi oldalain megosztott, támogatták volna az erőszakot bármilyen ártatlan ember ellen, beleértve a vallásos embereket is. Valaki gondolhatja azt, hogy a vallás egy teher a társadalom számára, és jobban ellennénk nélküle, miközben tiszteletben tartja a többi egyén méltóságát és autonómiáját arra vonatkozóan, hogy békésen éljék az életüket. Metsző hangnemük ellenére sem látok bizonyítékot arra, hogy Dawkins vagy Harris másképp gondolná ezt, vagy hogy Hicks mást talált az írásaikban.
Természetesen néhány vallásellenes retorika tele van előítéletekkel a hívőkről és ezek mentséget jelenthetnek vagy fel is erősíthetik ezeket az előítéleteket. Az ateistáknak komoly párbeszédet kell folytatniuk arról, mi számít - mert az ilyen jellegű retorika igazságtalan -, milyen retorika elfogadott és támogatott és mit kell már az elején elvetni. De még akkor is, ha eldöntjük, mi számít „túlságosan fairnek” ami az intellektuális kritikát illeti, hajlandók vagyunk a világszerte köztünk élő békés vallásellenes egyéneket hibáztatni egy olyan megbocsáthatatlan fizikai cselekedet miatt, mint a hidegvérű gyilkosság?
Utóirat: az egyik meggyilkolt diák Deah Barakat doktori iskolán tanult az UNC Chapel Hill-en és azt tervezte Szíriába utazik, hogy a nyáron az ottani menekülttáborokban élő gyerekeken sürgősségi fogászati kezeléseket hajtson végre, a Szíriai Amerikai Orvosi Társaság-on keresztül. Halála idején pénzt gyűjtött az SzAOT-nak, hogy a táborokba induló csapatokat felszereléssel lássák el. Az ateista és humanista közösség, a Foundation Beyond Belief (Hiten Túli Alapítvány) által gyűjtést szervez a SzAOT támogatására Deah elképzelése szerint. Minden beérkező adomány egyenesen a Szíriai Amerikai Orvosi Társaság-hoz megy, Deah, Yusor, és Razan életének tiszteletére és emlékére. Adományt küldeni itt lehet.
