Beszélgetés Ayaan Hirsi Alival
Sam Harris írása
Ayaan Hirsi Ali Mogadishuban született 1969-ben. Apja a szomáliai diktatúra politikai ellenzékének volt tagja, ezért száműzetésben éltek, Szaúd-Arábiából Etiópiába, majd Kenyába költöztek. Mint a szomáliai lányok 98 százalékán, Ayaanon női körülmetélést hajtottak végre. Gyermekkorában elfogadta az iszlámot, de később megkérdőjelezte a hite néhány elemét. Egy napon, miközben arról hallgatott prédikációt, hogy a nők hányféle módon kötelesek engedelmeskedni a férjüknek, nem tudta megállni, hogy ne tegye fel a kérdést: „A férjeink is kötelesek engedelmeskedni nekünk?”
1992-ben Ayaant apja hozzáadta egy Kanadában élő távoli unokatestvéréhez. Hogy ebből a kényszerházasságból kiszabaduljon, Hollandiába menekült, ahol menedékjogot, majd állampolgárságot kapott. Az első Hollandiában töltött évei alatt gyárakban, valamint szobalányként dolgozott, de hamar elsajátította a holland nyelvet, majd megkezdte tanulmányait a leideni egyetemen. Hamarosan fordítóként kezdett dolgozni a szomáliai bevándorlók közt, ahol első kézből tapasztalhatta meg a liberális nyugati értékrend és az iszlám kultúra ütközését.
Miután M.A. fokozatot kapott politikatudományból, Ayaan kutatóként kezdett el dolgozni az amszterdami Wiardi Beckman Alapítványnak. Végül 2003 és 2006 között a holland parlamentben szolgált, mint választott képviselő. Ez alatt az idő alatt a nem nyugati bevándorlók integrálásának elősegítésére, valamint a muzulmán nők védelmére koncentrált. Kampányolt a nők elleni erőszak tudatosításáért, beleértve a becsületgyilkosságokat és a női körülmetélést is – amely praktikák a muzulmán bevándorlókat követték Hollandiába. A kormányban töltött három éve alatt a „felvilágosult iszlám” hangjává vált.
Neve 2004-ben nemzetközileg is ismert lett Theo van Gogh meggyilkolása után, aki Ayaan Submission (Alázatosság) c. rövidfilmjét rendezte, amely a nők elnyomását mutatja be az iszlám világban. A gyilkos, egy radikális muszlim, halálos fenyegetést hagyott hátra Ayaannak Van Gogh mellkasára tűzve.
2006-ban Ayaannak le kellett mondania parlamenti képviselői pozíciójáról, miután a bevándorlási miniszter visszavonta az állampolgárságát, azzal az indokkal, hogy a menedékjogi kérelme során félrevezette a hatóságokat. Azonban a holland bíróság később visszavonta a döntést, ami a kormányzat bukását is jelentette. Hollandiában csalódva, Ayaan az Egyesült Államokba költözött.
Ayaan a Harvard Kennedy School Belfer Tudományos és Nemzetközi Ügyekért Felelős Központjában a Diplomácia Jövője Projektnek a munkatársa. Ezenkívül az Amerikai Vállalkozási Intézet meghívott tudósa, és jelenleg a Nyugat és az Iszlám közti kapcsolatot kutatja. A nők jogaiért való kiállása, valamint muzulmán hitének elhagyása továbbra is a muzulmán szélsőségesek célpontjává teszik. Állandó biztonsági felügyelet alatt él.
2005-ben a TIME magazin a 100 legbefolyásosabb ember közé sorolta, bekerült a Glamour magazin „hősei” közé, és a Reader’s Digest az Év Európai Polgárává választotta. Könyvei: ’A ketrecbe zárt szűz’, ’A hitetlen’ és ’A nomád’. Jelenleg egy új könyvön dolgozik, ’Rövidítés a megvilágosodáshoz’ címmel, amely egy párbeszéd Mohamed, az iszlám vallás alapítója, valamint a három kedvenc nyugati szerzője, John Stuart Mill, Karl Popper és Friedrich Hayek között.
Néhány hete Ayaan és én hosszan beszélgettünk a kritikusairól és az egyre inkább ártalmas „iszlamofóbia” mémről – amit Andrew Cummins egyszer úgy nevezett, mint „egy szó, amelyet a fasiszták alkottak, és a gyávák használják arra, hogy manipulálják az idiótákat.”
Az alábbiakban a beszélgetésünk szerkesztett átirata következik.
* * *
Harris: Ayaan, örülök, hogy beszélgethetek veled. Időszerű ez a beszélgetés a közelmúlt eseményi miatt. Az iszlámról beszélgetni sajnos most már mindig időszerű – és attól félek, a mi életünkben már az is marad.
Épp a bostoni maratonon történt merénylet első évfordulóján beszélgetünk. A militáns iszlamista csoport, a Boko Haram Nigériában ártatlan civileket vett célba – sőt odáig elment, hogy iskolás fiúkat gyilkoltak meg és iskolás lányokat raboltak el. Szükségtelen megemlíteni, hogy az indokaik ezekre a barbár cselekedetekre kifejezetten vallásosak. Az elmúlt hetekben több országban történtek dzsihádisták által végrehajtott atrocitások, főként Irakban és Pakisztánban. Tehát ilyen összefüggésekben beszélgetünk most.
Hirsi Ali: Csak el kell olvasni az újságot bármelyik reggel. Annyira őrületes.
Harris: Tudom, ez így van már évek óta. Persze a legtöbb szenvedést maguk a muszlimok élik át, és a szomszédaik a fejlődő világban. Nyugaton hajlamosak vagyunk arra fókuszálni, hogy milyen veszélyt jelent az iszlám terrorizmus a mi társadalmainkra. De akármennyire kellemetlen is ez, a radikális iszlám sokkal több kárt okoz máshol, a szektariánus erőszak, a nők elnyomása, a gondolat szabadságának elnyomása több tucat országban, amely nem engedheti meg magának, hogy lakosságának ekkora részét elfojtsa – miközben olyan gazdasági és politikai helyzetben vannak, amelyet Európa és Amerika 150 évvel ezelőtt maga mögött hagyott. Nem túlságosan rejtélyes okok miatt az Iszlám Háza marad a legrozogább az utcában.
Két fontos dolgot szeretnék ebben a beszélgetésben megvitatni. Először is szeretném, ha beszélnénk arról, hogy hogyan bántak veled a kritikusaid. Másodszor pedig szeretném, ha beszélnénk az iszlamofóbiáról – amely egy mindenre ráhúzható kritika lett bárkivel szemben, aki jobban aggódik az iszlám miatt, mint mondjuk a mormonizmus miatt.
Egyre inkább az történik, hogy ha valaki kritizálja az iszlámot, akkor „iszlamofóbnak” és „bigottnak” becsmérlik – vagy a szóval való nevetséges, de általános visszaélés során „rasszistának” nevezik. Ezek a vádak egyaránt származnak muzulmánoktól és a baloldali védelmezőiktől is. Még az olyan nagy híroldalak, mint a The Guardian és a Salon is publikálják ezeket a támadásokat.
Kezdjük közszereplőként szerzett tapasztalataiddal. Az életutad bizonyos vonatkozásai miatt ismételten és igazságtalanul támadnak. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni. Az első egy megjegyzésed, amelyet egy előadás során az ámokfutó Anders Behring Breivikkel kapcsolatban tettél, aki majdnem száz fiatalt gyilkolt meg Norvégiában. A második a bevándorlásról szóló hollandiai interjúdhoz kapcsolódik. A harmadik pedig az Amerikai Vállalkozási Intézetbeli tagságod.
Azért tartom fontosnak ezeket a személyes támadásokat megbeszélni – azon kívül, hogy egy kedves barátom vagy –, mert egy hihetetlenül fontos jelkép lettél. Majdnem mindenki mástól eltérően ezen a bolygón, te megtestesítetted a Felvilágosodást az életeddel. Egy mezítlábas, hithű muzulmántól egy szomáliai faluból a holland parlament szekuláris tagjává váltál röpke pár év leforgása alatt. Elképesztő számomra, amit elértél, és a sebesség, ahogyan ezt megtetted. Ha arra lennék kényszerítve, hogy a példádat kövessem, még mindig hollandul tanulnék.
Nagyon szomorúnak és eléggé baljósnak tartom, hogy a liberális nők nem ünnepelnek, mint a generációnk legjobb példáját arra, hogy mi történhet, és minek kellene történnie majdnem egy milliárd nővérükkel, akik jelenleg az iszlám uralma alatt élnek. A feminista szövetségesek hiánya ijesztő. A tény, hogy annyi liberális próbál megszabadulni a nemi egyenjogúságért való elkötelezettségtől, és téged támadnak a „vallási érzékenység” nevében, mindannak ellenére, amin keresztülmentél – ezáltal az életedet kellemetlenebbé és veszélyesebbé is téve – felháborító.
Hirsi Ali: Köszönöm Sam. Nagyon örülök, hogy beszélgethetek veled. Nos, a Breivik témával kapcsolatban mondanom sem kell, hogy szörnyűnek tartom, amit tett. Kétségtelen, hogy ő a történelem egyik legszörnyűbb tömeggyilkosa. Mint a legtöbb ember, én sem hallottam róla az ámokfutása előtt. Ellenben írt egy ezer oldalas manifesztót, amelyben John Stuart Millt és más gondolkodókat idéz, többek közt engem is. Tömeggyilkosoknál nem ritka, hogy másokat használnak cselekedeteik igazolására. Osama bin Laden Noam Chomskyt idézte elismerően. Vétkessé teszi ez bármilyen módon Chomskyt bin Laden cselekedeteivel kapcsolatban? Természetesen nem. Ugyanúgy, ahogy a Breivik által idézett személyek sem felelősek érte.
Mindenesetre tartottam egy előadást egy díjátadón Berlinben, 2012 tavaszán, a „multikulturalizmus” alapú politika hiányosságairól, és azt mondtam, hogy Breivik egyike azoknak a mélységesen szerencsétlen termékeknek, amit az ilyen politika kitermel, ugyanúgy, mint az európai dzsihádisták növekvő száma. Ezek egészen biztosan nem szándékos következmények, hiszen a multikulturalizmus kizárólag a jó szándékról szól. De Breivik írásainak elemzése, valamint a vallomása azt mutatják, hogy keserűen panaszkodik arról, hogy nem lát más módot a politikában való részvételére, csak az erőszakhoz való folyamodást. Elmondtam, hogy sok más emberrel találkoztam, akik hasonlóképp panaszkodtak. Az erőszak helyett ezek az emberek egyelőre apátiát, a rendszerrel szembeni ellenállást és elvándorlást hirdetnek. De nem túl nehéz látni, hogyan vezet ez a típusú gondolkodás erőszakhoz, és ez egy nagyon veszélyes állapot a társadalom számára. Sajnos, szélsőséges esetekben, amíg valami meg nem változik, szerintem még több erőszakra számíthatunk.
A Berlinben elhangzott megjegyzéseimet egy kérésnek szántam arra vonatkozóan, hogy felemeljük a politikai korrektség vasfüggönyét, hogy a polgárok békés módon és vitázva részt tudjanak venni a politikai diskurzusban, és így irányítsák a bevándorlással és az iszlámmal kapcsolatos frusztrációikat a rendszer keretein belül. Ez alapvető politikatudomány – de természetesen az iszlamisták és baloldali barátaik kiforgatták a szavaimat, hogy úgy tűnjön, mintha egy szörnyűséget üdvözölnék. A multikulturalista politika és a politikai korrektség megkönnyíti a radikális muszlimoknak, hogy prédikáljanak, inspirálják, mozgósítsák és megcélozzák a bevándorlók közösségeit a vallásszabadságra hivatkozva. És azok, akik Európában kritizálják őket, el vannak hallgattatva, és rasszistának vagy iszlamofóbnak vannak bélyegezve. Hosszútávon egyre több dzsihadista gettót és intoleráns jobboldali gócpontot kapsz. Ez a tragikus végeredménye annak a több évtizedes politikának, amelynek elméletileg jó szándékai voltak, de valójában inkább megszilárdították a válaszvonalat a csoportok közt, és túl sok elszigeteltséget és bizalmatlanságot termeltek. Nem félhetünk annyira a szóbeli megsértéstől, hogy elveszítsük a képességünket a nyílt vitára – mert a vita továbbra is meg fog történni, de kevésbé békés módon.
Harris: Az igazságtalan bánásmód, amely téged ért, jól illusztrálja Breivik létezésének iróniáját: őt megszállott módon foglalkoztatta az európai iszlám problémája, de a pszichopata viselkedése sokkal nehezebbé tette a témáról való kommunikációt. Az az ember egy ajándék a dzsihádistáknak és az iszlamistáknak.
(tovább a 2. részre)
Forrás: Lifting the Veil of "Islamophobia"
