Beszélgetés Ayaan Hirsi Alival
Sam Harris írása
(A beszélgetés korábbi részei: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész)
Hirsi Ali: Bizonyos szempontból a muzulmánoknak és a baloldali barátaiknak könnyebb engem és téged támadni, mint a Boko Haramot, a Muzulmán Testvériséget vagy bármelyiket ezek közül a csoportok közül, akik azt mondják, hogy a korrupció ellen fognak harcolni egy a szentírásra alapozott puritán utópia megvalósításán keresztül, mert a mérsékelt muszlimok is hisznek a Korán és a Hadísz tanításaiban. Tehát intellektuálisan soha nem mennek túl azon a ponton, hogy „Ó, azokat a részeket félremagyarázták”. Ez a határ, ameddig merészkednek.
Az ún. szélsőséges muszlimok azért annyira sikeresek az emberek toborzásában, megtartásában, inspirálásában és mozgósításában – és végül ráveszik őket, hogy dzsihádot folytassanak - mert amit mondanak, az teljes mértékben konzisztens Mohamed tanításaival. Ha azt mondod egy intelligens huszonévesnek, hogy „Ne nekem higgy, olvasd csak el a Koránt”, meg fogja érteni. És ezután döntenie kell. Választania kell, hogy marad-e az iszlámnál vagy sem. Azok pedig, akik úgy döntenek, hogy maradnak, hajlamosak arra, hogy ez az életmód beszippantsa őket. A mérsékeltek nem tesznek semmit ezzel kapcsolatban. Ők csak az olyanokkal harcolnak, mint te meg én.
Harris: De ez a központi probléma: a mérsékeltek nem tudják ésszerűen azt állítani, hogy az iszlámot képviselik, mert az iszlámnak nincsen valóban mérsékelt ága. Az iszlámnak nincs olyan irányzata, amely azt mondja, hogy „Mondhatsz amit csak akarsz a Prófétáról. Nagyfiú. El tudja viselni a kritikát.” A kereszténységtől és a judaizmustól eltérően az iszlám minden ága ragaszkodik hozzá, hogy a szentírás tévedhetetlen és a hitszegés komoly bűn. Hol vannak a mérsékelt muszlimok, akik őszintén beszélnének ennek a problémának a jelentőségéről? Hol vannak a mérsékeltek, akik megértették ennek a következményeit, rájöttek, hogy ez egy végzetes helyzet, és azon dolgoznak, hogy átalakítsák az iszlámot?
Szeretném felhívni a figyelmet egy dologra, amit Paul Berman mondott a „Terror és liberalizmus” c. könyvében. Ha jól emlékszem, az izraeli-palesztin konfliktusról beszélt, de általában is érvényes, amit mondott. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a liberálisok hajlamosak azt feltételezni, hogy az emberek mindenhol ugyanazt akarják, és csakis akkor viselkednek rosszul, ha rosszul bánnak velük. (Ez természetesen csak a hatalom nélküli emberekre érvényes; azoknál, akiknek hatalmuk van, többé-kevésbé számíthatunk a gonoszságra.) Ez a liberális intuíció azt sugallja, hogy ha azt látjuk, hogy a máskülönben hatalom nélküli emberek kivételesen barbár módon viselkednek – öngyilkos merényletek végrehajtása civilek ellen, emberek élő pajzsként való használata és hasonlók – azoknak arányosan óriási mértékű sérelme kell legyen a megtámadott emberek ellen. Ezért a palesztinok nihilista viselkedése csakis azzal magyarázható, hogy mennyire mérhetetlenül elnyomják őket az izraeliek. Ugyanez érvényes 9/11-re és a többi dzsihádista szörnyűségre is – a hiba az izraeliekkel vagy az Egyesült Államok külpolitikájában kell legyen, mert semmi más nem adhat magyarázatot arra, hogy hétköznapi muszlimok hajlandóak ártatlan civileket meggyilkolni, és ilyen könnyedén eldobni a saját életüket a folyamat során.
Hirsi Ali: Igen, minden esetben, mikor egy ilyen incidens történik, ez az érvelés megdől. Nézzük csak a bostoni merénylőket: az életben maradt testvér egyenesen kimondja, hogy cselekedeteit a muzulmán vallásos meggyőződései motiválták. Azt mondja: „Mint muszlimok, egyetlen test vagyunk. Ha az egyikünket bántod, mindannyiunkat bántod.” És mégis egy teljes évig hallgattuk azt a nevetséges elemzést, hogy mennyire diszfunkcionális családjuk volt. A világ tele van diszfunkcionális családokkal – miért nem eredményez ezek közül mind ilyen jellegű erőszakot?
Harris: A bostoni merénylet különösen érdekes volt számomra, mert előtte épp egy igencsak nyilvános vitám volt Glenn Greenwalddal arról, hogy iszlamofóbiával vádolt. Tíz nappal később robbantak a bombák, és azt követően Greenwald egy újabb nevetséges cikket írt, mondván, hogy milyen szörnyű volt az a sietség, amellyel elítéltük az iszlámot.
Sam Harris
Az egyetlen, rövid ideig gyanúsított szaúdi férfi esetének kivételével, nemhogy nem sietett senki, hogy az iszlámot vádolja, hanem még mindig nem tudjuk elérni, hogy az emberek elismerjék, hogy ez dzsihád volt. Egyesek azt hiszik, hogy az etnikailag csecsen, odaadó muzulmán hívőnek ezer más indoka lehetett arra, hogy meggyilkolja és megnyomorítsa bostoni szomszédait. A Tsarnaev fivéreknek minden okuk megvolt arra, hogy hálásak legyenek, hogy Amerikában élhetnek. Rengeteg segítséget kaptak ettől az országtól, és sokkal jobban éltek, mint ahogyan Csecsenföldön éltek volna. Tekintve azonban a vallási meggyőződésüket, nem csoda, hogy gyilkos indulatot éreztek a hitetlenekkel szemben, és rokonságot a dzsihádistákkal. Ahelyett, hogy elhamarkodottan elítéltük volna az iszlámot, még mindig figyelmen kívül hagyjuk, hogy milyen szerepet játszottak az iszlám doktrínák a gondolkodásukban, még egy teljes évvel a merénylet után is - ráadásul úgy, hogy az életben maradt testvér, Dzhokhar, még mindig a dzsihádot emlegeti.
Mindenki arról ír, hogy a testvéreket az iraki és afganisztáni háborúink motiválták, arra utalva ezzel, hogy az Egyesült Államok külpolitikája a hibás. És mégis, ahogy te is említetted, az egyetlen hiteles indok, amiért egy amerikai csecsen ártatlan embereket ölne meg az iraki és afganisztáni háború miatt, az lenne, hogy elfogadta az iszlámista dzsihád tanát. Az iszlám támadás alatt áll. A hitetlenek muzulmán földeket szálltak meg – ezek a sérelmek nem politikaiak. Vallásosak.
Hirsi Ali: Elgondolkodtató, hogy ha az életben maradt testvér azt mondja, hogy ő dzsihádot folytat, akkor miért nem volt egyetlen szalagcím sem, amely dzsihádnak nevezte volna a történteket?
Harris: Emlékszem, milyen volt, hogy nem tudtuk, ki robbantotta fel a bombákat, és azon gondolkozni, hogy vajon egy hazai terroristáról van-e szó, mint Timothy McVeigh, vagy valamilyen más pszichopata, akinek semmi köze nincs az iszlámhoz. Úgy tűnt, hogy mindenki arra akarja használni ezt az esetet, hogy bizonyítsa, az erőszak minden formája ugyanaz, és hogy nem is az iszlámmal van gond tulajdonképpen.
De ha a bostoni merényletet egy Timothy McVeigh-hez hasonló személy követte volna el, az sem mentesítené az iszlámot a többi bűncselekménytől, amelyek nyilvánvalóan a központi tanaihoz kötődnek – és amelyeknek, ismétlem, a muzulmánok a leggyakoribb áldozatai. Egy fiatal szunnita fel fog kelni holnap, és annak ellenére, hogy vannak más kilátásai az életben – és valószínűleg felesége és 4,2 gyermeke – fel fogja robbantani magát valahol egy Shia mecset előtt. Ennek a cselekedetnek semmi köze nem lesz az Egyesült Államok külpolitikájához. Teljes mértékben azon fog alapulni, hogy a síiták hitetlenek, és a meggyilkolásukkal be lehet jutni a Paradicsomba.
Hirsi Ali: Tudod, hogy az Iszlám Konferencia Szervezetének országai diplomatákat küldenek a Nyugatra, hogy megmondják, hogy az újságjaink mit írhatnak, és mit nem írhatnak az iszlámról – például a dzsihád szó használatát korlátozva. Ez az, amit annyira nevetségesnek tartok: ezeknek az országoknak a vezetői keményebben dolgoznak azon, hogy az európai és az egyesült államokbeli sajtót cenzúrázzák, mint hogy a saját országukban levő dzsihád problémáját megoldják.
Harris: Ezenkívül, természetesen, sokan ezek közül az országok közül – főként Szaúd-Arábia – azon tevékenykednek, hogy a dzsihádizmus és a Szalafi-féle iszlám ideológiáját exportálják a világ összes mecsetébe.
Hirsi Ali: És sajnos a nyugati kormányok és a nyugati sajtó továbbra is hallgatnak.
Harris: Nos Ayaan, szerintem rendesen belemelegedtünk. Bizonyára sok más dolog van még, amiről beszélhetnénk, de ez már így is elég hosszú beszélgetés lett, ezért azt gondolom, hagyjuk is itt abba. Köszönöm, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre. Tudom, hogy több ezer olvasó nevében kívánok neked a lehető legtöbb boldogságot, és bátorítalak arra, hogy folytasd a rendkívül fontos munkád. Amikor bejelentettem, hogy a hét során beszélgetni fogok veled, sokan kérdezték, hogyan tudnának téged támogatni. Azt hiszem, meg tudom válaszolni ezt a kérdést: adakozhatnak az alapítványodnak, és elolvashatják a csodálatos könyveidet. Remélem, mindkettőt meg fogják tenni. Köszönöm ismét, Ayaan.
Hirsi Ali: Én köszönöm, Sam. Remek volt veled beszélgetni.
