Nem ők a legrégebbiek, de mindenképp idősek. A vallásos értékek és a vallásos erkölcs nagyon sok országban még mindig a társadalom alapját képezik. Nem fogom azt vitatni, hogy a vallásos erkölcsök jók vagy rosszak. Eléggé biztos vagyok benne, hogy erről mindenkinek megvan a véleménye. Sokkal mélyebbre fogok ásni a témában. Amellett fogok érvelni, hogy az erkölcsi konzervativizmus a történelem során mindig is káros volt a társadalom számára.
Csak hogy tiszta képet kapjunk, röviden elmagyarázom, mit jelent az erkölcsi konzervativizmus (ne tévesszük össze a politikai konzervativizmussal!). Nagyon sok vallásos közösség jelenleg az erkölcsi konzervativizmus állapotában van. Olyan erkölcshöz ragaszkodnak, amely a modern normák szerint igazságtalannak vagy erkölcstelennek számít. Más szavakkal: az erkölcsi konzervatívok elkeseredetten ragaszkodnak régi és elavult, valamint néha egyenesen ősi értékekhez.
Az új erkölcs születése
Minden egyes nap új erkölcsöt, új értékeket, és új szokásokat keresünk annak érdekében, hogy minél több emberi életet megóvjunk. Minden egyes nap magunk mögött hagyjuk a tegnap erkölcseit, mivel azok csak a korábban élt emberek tapasztalatait képviselik azzal kapcsolatban, mit tartottak hasznosnak, és mit károsnak.
Ebből a „régi erkölcsök magunk mögött hagyásából” születnek az újabb, jobb és jobban korrigált erkölcsök. Annak érdekében, hogy a társadalmat jobbá tegyük, az elménknek nyitottnak kell lennie. Nincs végső erkölcs, ezért mindig is keresni fogjuk a válaszokat.
Valamint ez a „régi erkölcsök magunk mögött hagyása” az, amit a vallásos közösségek nem tesznek meg. Egy darabig az ő erkölcsük volt a lehető legjobb a világon, addig, amíg valaki ki nem talált egy még jobb alternatívát. Ma egy nyitott elméjű társadalomban ez az „erkölcsi fejlődés” minden probléma nélkül megtörténhetett volna. Akkor mi volt a gond? Nos, van egy hiba a rendszerükben, ugyanis az azt tanítja nekik, hogy be kell zárniuk az elméjüket. Az erkölcsük magának az igazságnak, sőt a végső erkölcsnek nevezi magát, annak ellenére, hogy ilyen dolog nem létezik.
A vallásos erkölcs ördögi köre
Azok a vallásos emberek, akik ragaszkodnak a régi és elavult értékeikhez az erkölcs fejlődését hátráltatják, és ezzel együtt azoknak a területeknek a fejlődését is, amelyek az életünk, a bolygónk és a jövőnk megőrzését célozzák meg. Az erkölcsüket lenyomják a rokonaik torkán, ez által bebiztosítva azt, hogy minden ugyanolyan maradjon, mint volt, megtagadva a gyermekektől a lehetőséget, hogy úgy érzékeljék a világot, ahogyan mi látjuk. A szüleik bezárják előttük az emberi fejlődésre nyíló ajtót és a zárat szinte soha nem lehet feltörni. Nagyon kevesen szabadulnak ki ebből az ördögi körből.
A kör megszakítása
A kérdés, amire mindannyian szeretnénk tudni a választ az, hogy: „Hogyan törhetünk mi ki ebből a körből?”. Elnézést, azt mondtad: „mi”? Mi nem tudunk. „Nekik” kell kitörniük a körből. Az egyetlen dolog, amit mi tenni tudunk az, hogy segítünk nekik, ahogy csak tudunk. Küzdenünk kell azért, hogy a vallásos értékeket távol tartsuk az iskolától, a politikától és a többi közügytől. Ahelyett, hogy egy bizonyos erkölcsöt erőltetnénk, biztosítanunk kellene, hogy minden emberi lény esélyt kapjon, hogy úgy lássa az erkölcsöt, ahogyan mi. Egy gyermeknek nem azt kell megtanítani, hogy mit gondoljon, hanem azt, hogyan gondolkodjon.
„Hagyjuk a gyerekeket tanulni a különböző vallásokról, hagyjuk, hogy észrevegyék az ellentmondásokat és hagyjuk, hogy levonják a saját következtetéseiket ezeknek az ellentmondásoknak a következményeiről. Ami pedig ezek „érvényességét” illeti, hagyjuk, hogy majd akkor döntsék el, amikor elég idősek ehhez.” (Richard Dawkins: Az isteni téveszme.)
Eléggé biztos vagyok benne, hogy még ebben az évszázadban elérjük ezt. Egyre több ember szakítja le a vallás rabláncait. Egyre több ember látja és élvezi azt a szabadságot, amely az erkölcsi haladással jár az erkölcsi konzervativizmushoz való ragaszkodás helyett. Egy lánc mindig korlátozást jelent, egy határt, amit nem léphetünk át. De hogy jobb erkölcsi értékeket találjunk mindig ismeretlen területen kell keresgélnünk.
A soha véget nem értő felfelé kapaszkodás a hegyen, amit „erkölcs”-nek hívunk, része az egyik legnehezebb harcnak, amivel az emberiségnek valaha szembe kellett néznie. Ez a jóságért és a fennmaradásért folytatott küzdelem. Egyetlen cselekedet sem annyira szerény, mint továbbadni az erkölcsi fejlődés lángját a következő nemzedéknek. Azok, akik erkölcsi szempontból haladó gondolkodásúak, megtalálják az utat felfelé a hegyre. Azok, akik erkölcsileg konzervatívak mindörökre egy hideg, sötét és elzárt hegyi barlangban fognak maradni.
Jurian Janssen
