Az élet varázsa az, ami a gyökere lenne a bűvöletünknek a halállal kapcsolatban? Továbbélünk valamilyen metafizikai értelemben? Átélünk valami hasonlót ahhoz, amit „tudat”-nak nevezünk?
A halál elvégre csak egy emberi fogalom. Egyeseknek ez csak egy kezdet, egyeseknek a vég, és sokaknak egyszerűen egy olyan javíthatatlan állapot, amikor az orvoslás feladja a harcot.
A tudatosság egy olyasvalami, amit sem a tudomány, sem a filozófia nem tud megfelelően meghatározni, és egy élő személyre van szükség ahhoz, hogy megtapasztalja. Talán azok, akik eltöltöttek egy rövid időt a klinikai halál állapotában tudnak mondani nekünk valamit az élet utáni létről.
Egy férfi, aki kétszer halt meg, minkét alkalommal pár percre, egyszer egy motorbaleset miatt, egyszer pedig fájdalomcsillapító túladagolása miatt, a Reddit nevű oldalon egy „kérdezz tőlem bármit” szesszió keretében beszélt az élményeiről.
A halál érzéséről:
„Fogalmam sincs, csak a fekete üresség volt. Semmi gondolat, vagy tudatosság, semmi.”
„Mindkét alkalommal egyszerűen csak „nem voltam ott”. Csak a feketeség volt. Úgy írnám le, hogy olyan, mint amikor szunyókálsz. Egy rövid, álom nélküli szieszta, felébredsz és olyan érzés, mintha nagyon sokáig aludtál volna, a valóságban viszont kb. tizenöt perc telt el.”
„Csak azért tudom ezt, mert utána az orvosok kötelesek voltak elmondani ezt nekem: „Szóval igen, pár percig halott volt, csak hogy tudja”.”
„Tehát ha az orvosok nem mondtak volna semmit azt gondoltam volna, hogy csak elszunyókáltam és nem álmodtam semmit.”
Arról volt szó, hogy tényleg a fekete ürességet tapasztalta, vagy arról, hogy az emlékei így töltötték ki az „üres részeket":
„Minden bizonnyal nem csak egy hézag volt. Az álomtalan alváshoz hasonlóan, nem azzal az érzéssel ébredsz fel, hogy az idő csak úgy előreugrott. Tudod, hogy aludtál egy ideig. Eközben pedig nem igazán emlékszel arra, hogy bármit tapasztaltál volna, kivéve, ha álmodtál valamit.”
„Tehát igen is, meg nem is. Tapasztaltam valamit és az a valami a semmi volt.”
Kleopátra halála – Jean Andre Rixens (1874)
A halál élményér:
„Az első alkalom közvetlen a baleset előtt volt és az egyetlen dolog, amire gondoltam az volt, hogy „A francba”!.”
„A második alkalommal fogalmam sem volt róla. Fájdalmaim voltak és hirtelen nem volt semmi, csak nem éltem. Aztán ismét ébren voltam és újra fájdalmaim voltak”.
Arról, hogy a különböző halálokok különböző tapasztalatokat hoznak:
A két élmény teljesen ugyanolyan volt. Az egyetlen különbség az volt, hogy a baleset során az azt megelőző másodpercekre sokkal tisztábban emlékszem. Második alkalommal akkora fájdalmaim voltak, hogy nem voltam teljesen tudatában a környezetemnek - ha érted mire gondolok.
Mások halál közeli élményeivel kapcsolatban:
Azt gondolom, az ő esetükben az elméjük még aktív volt. Amit ők tapasztaltak csak egyfajta álom volt.
Arról, amikor megmondták neki, hogy meghalt:
„Az első gondolatom az volt, hogy ’A jó életbe, ez mennyire király! Most már elmondhatom a barátaimnak, hogy meghaltam és visszatértem az életbe’ stb., de ezeket a gondolatokat csak a morfium hozta ki belőlem.”
„Majd ráeszmélsz a valóságra és rájössz, hogy „akár halott is lehetnék”. Akkor értettem meg mennyire súlyos volt a helyzetem.”
„Határozottan kevésbé félek tőle. Most már tudom, hogy a halál nem rosszabb, mint aludni. Amikor meghalsz, csak megszűnsz létezni, nincs miért aggódni!”
A vallásról és a halál utáni életről:
„Mindig is ateista voltam, de mindig volt egy részem, amely reménykedett abban, hogy van egy Isten vagy mennyország, vagy valami, ami több, mint mi vagyunk. Úgy értem, ki nem szeretné, ha létezne egy mennyország?”
„Még mindig ateista vagyok, és most már tudom, hogy nincs olyan, hogy Isten vagy mennyország. Legalábbis nekem nincs. Az okom ezt hinni pedig az, hogy egyetlen Isten sem tenné ezt egy emberrel vagy a családjával.”
„Ateista vagyok és mindig is az leszek. De hiszek abban, hogy a hited az a te hited. Az egyetlen, amit meg tudunk osztani az a saját tapasztalataink, és hagynunk kell, hogy az emberek felépítsék a saját világukat. Az embereknek le kellene szokniuk arról, hogy másokra erőltetik a hitüket.”
A halál utáni életről:
„Csak azt szeretném elérni az életben, hogy jól érezzem magam, és hogy jobbá tegyem más emberek életét, amennyire csak tudom.”
„Egyetlen személyes teljesítményem sem fog számítani, miután meghaltam. Az egyetlen dolog, ami a halálom után tovább él majd, az a hatás, amit azok életére gyakoroltam, akik még életben maradtak. És remélhetőleg a hatásom pozitív lesz.”
Összefoglalva:
„A halál az halál. Amikor meghalsz, akkor vége.”
…mondta a férfi, aki kétszer halt meg.
