Heather McManamy meghalt emlőrákban ezen a héten. A wisconsini nő alig 36 éves volt és hátrahagyta a férjét, Jeff-et, valamint fiatal lányát, Briannát. De írt nekik (és minden szerettének) egy inspiráló levelet.
Heather kívánságára Jeff megosztotta azt online.
Szóval… Van egy jó, és egy rossz hírem. A rossz hír az, hogy nyilvánvalóan meghaltam. A jó hír az, ha ezt olvassátok, ti biztosan nem vagytok halottak (hacsak nincs wifi a túlvilágon). Igen, szívás. Szavakkal le sem írható, mekkora szívás, de átkozottul boldog vagyok, hogy szeretettel, boldogsággal és csodálatos barátokkal teli életem volt. Szerencsés vagyok, hogy őszintén mondhatom, nem bánok semmit, és minden energiámat arra fordítottam, hogy teljes életet éljek. Mindannyiótokat szeretem, és köszönöm nektek ezt a csodás életet.
Jeff az egész rák-mizéria alatt egy percre sem ingott meg, pedig mások elmenekültek volna… Biztos vagyok benne, hogy a Brianna nevű csoda a mi szerelmünk megtestesülése, gyönyörűsége. A szívem szakad meg, hogy búcsút kell mondanom. Ha csak fele olyan szomorúak vagytok, mint most én, akkor a szívem újra és újra megszakad, mert pont elszomorítani akarlak titeket a legkevésbé. Remélem, idővel, ha rám gondoltok, mosolyogtok és nevettek, mert az istenit, lélegzetelállító életünk volt!
Ettől a résztől még jobb lesz (és szükséged lesz egy nagyobb zsepire).
Ne mondd, hogy vesztettem a rákkal szemben. Bár talán majdnem mindent elvett tőlem a rák, de a szeretetem, a reményem és az örömöm soha nem tudta elvenni. Nem volt ez „harc”, csak maga az élet, ami néha találomra és nem fair módon választ magának. Ez van. Nem veszítettem, a fenébe is! Ahogy éveken át éltem a rákkal, azt elég nagy győzelemnek nevezném. Kérlek, emlékezz erre…
Ha elmentek a temetésemre, hozzatok össze egy olyan számlát, amire én is büszke lennék. A fenébe is, hallgassátok meg a „Keg on my coffin”-t és táncoljatok (mert bizonyos értelemben véve mégiscsak jobb lenne egy táncos buli). Ünnepeljétek meg az élet szépségét egy eget rengető bulival, mert én ezt akarom, és fura módon úgy hiszem, megtalálom a módját, hogy én is ott legyek (tudjátok, hogy mennyire utálok kimaradni a szórakozásból). Alig várom, hogy kísértselek benneteket, úgyhogy ez nem egy véső búcsú, csak egy viszlát.
Ez a rész jelenthetné azt, hogy Heather hitt valamiféle halál utáni életben, vagy tudatban. De hangsúlyozza, hogy a vallás nem az ő asztala, de a családjáé sem.
Bármilyen vallású is legyél, én örülök neki. Azonban tartsd tiszteletben, hogy mi nem vagyunk vallásosak. Nagyon-nagyon kérlek, ne mondd Briannának, hogy a mennyországban vagyok. Az ő fejében ez azt jelentené, hogy én ezt a helyet választottam és ezért elhagytam őt. A valóság az, hogy én mindent megtettem, hogy itt maradhassak vele, mert sehol, SEHOL nem lennék szívesebben, mint vele és Jeffel. Kérlek, ne zavard össze, nehogy egy percig is azt higgye, hogy ez nem így van. Mert nem vagyok a mennyországban. Itt vagyok. Csak többé nem a hálátlan testemben, ami ellenem fordult. Az energiáim, a szeretetem, a nevetésem, azok a hihetetlen emlékek mind itt vannak veletek… Kérlek, mesélj Briannának történeteket, hogy tudja, mennyire szerettem, és mennyire büszke leszek rá mindig (tűnjek sokkal menőbbnek, mint amilyen vagyok!). Az anyukájának lenni a legjobb dolog a világon. A legjobb. Minden egyes pillanat elképzelhetetlen boldogság volt vele, és amíg meg nem érkezett, ezt el sem tudtam képzelni.
Ez egy fantasztikus módja annak, hogy kihangsúlyozzuk, valaki mennyire nem kell, hogy vallásos mítoszokra támaszkodjon – kegyes, mégis erőteljes, érzelmes, mégis tele van értelemmel.
Ha eljön az én időm, remélem, hogy legalább Heather egy szemernyi bátorságával, bájával és szellemességével léphetek majd ki ebből a világból.
