Egy nő leveszi a burkáját, ahogy megérkezik Rojava-ba (Kép: Jack Shahine/Shervan Derwish)

Ez a szír-török határon készült kép azt a felemelő pillanatot örökíti meg, amint a nők levetik magukról fekete burkáikat, ezzel ünnepelve, hogy kijutottak az Iszlám Állam által elfoglalt területekről.

A felvételeket Shervan Derwish készítette, ahogy a gépkocsi Rojava autonóm területére ért, amit a kurd YPG (Polgári Védelmi Egység) felügyel. Az Iszlám Állam irányította területeken a nőknek alaktalan fekete burkát kell hordaniuk, akár akarják, akár nem.

Bo Gardiner írása

Hogy őszinte legyek, nem voltam tisztában azzal, hogy a magukat puritánoknak nevező emberek még mindig léteznek. A múlt hónapban egy új, gyerekeknek szóló keresztény könyvet jelentetett meg a Tennessee állambeli Puritan Publications kiadó: „A ketrec - Útmutató kisgyermekeknek a Biblia tanításaihoz a Pokolról” címmel, dr. C. Matthew McMahon tollából. McMahon egy amerikai református teológus, a Whitefield Teológiai Szeminárium docense, valamint szerkesztője az „Egy puritán elméje” nevű honlapnak, melyet a kiadó ismertetőjében úgy mutat be, mint „a Bibliát, különösen a református és puritán teológiát tanulmányozó diákok számára a legnagyobb református honlap az interneten”.

Az „ízlésesen illusztrált” könyv az „5 és 9 év közötti gyerekeket célozza meg”. A címoldal ízelítőt ad abból, milyen sötét dolgok következnek a későbbiekben:

„Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.” (Lukács, 12:5)

„Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” (Példabeszédek 23:13-14)

Kevin Davis írása a dividedundergod.com blogon.

Ahogy sok olvasó észrevehette, kb. egy hónapja nem posztoltam semmit. Ez azért van, mert április 27.-én a teendőim exponenciálisan megnőttek, amikor a feleségem a kiírt időpont előtt tizenkét héttel életet adott a fiunknak. Grayson születésétől fogva a koraszülött osztályon van. Jól van és tovább növekszik, és súlyban is gyarapodik, de az élmény fizikailag, érzelmileg és anyagilag is kimerítő.

Ahogy a dolgok rendeződnek és hazajöhet, a tevékenységem itt a DividedUnderGod.com-on folytatódni fog, és valószínűleg növekedik is majd, mivel a Republikánus elnökjelöltek egyre több csámcsognivalót adnak, ami az egyház és az állam szétválasztását illeti. Általában nem teszek ki ilyen személyes történeteket, de mivel olyan helyzetbe kerültem, ahol monumentális frusztrációt élek át – és a feleségem az egyetlen valóban együtt érző fél (aki valószínűleg már unja a dühöngéseimet) – úgy döntöttem, hogy a blogom hűséges közönségéhez fordulok. Remélem, hogy elolvassátok ezt, és ami még fontosabb: megosztjátok hívőkkel, hogy jobban megértsék, mire gondol egy ateista, amikor azt hallja, hogy „Imádkozom érted”, vagy valami hasonlót.

Kimerült szülők aznap, amikor Grayson született

Demi Moore és Patrick Swayze a "Ghost" c. filmben

Bízz a tudományban, ne a mítoszokban: A vallásos kontárok, akik azt állítják, hogy halhatatlan lelked van, hazudnak. Karoljuk fel a valóságot!

Részletek Julien Musolino, The Soul Fallacy: What Science Shows We Gain From Letting Go of Our Soul Beliefs (A lélek tévedés: Mit tud a tudomány arról, mit nyerünk, ha elengedjük a lélekben való hitünket) c. könyvéből.

Tested minden atomja egy felrobbant csillagból származik. Ezen kívül, a bal kezedben levő atomok valószínűleg egy másik csillagból származnak, mint a jobb kezedben levők. Ez a legköltőibb dolog, amit a fizikáról tudok: mindannyian csillagpor vagyunk.

—Lawrence Krauss, “Univerzum a semmiből,” 2012

Egy júliusi estén, egy kis angol városban valamikor a huszadik század végén Harry hallgatta, ahogy barátja, Rodrick, a rádiómérnök nyugodt hangon magyarázta neki a tervét, amivel lecsap majd az univerzum teremtőjére. Rodrick eldöntötte, hogy meg akarja ölni Istent, és úgy gondolta, tudja is hogyan. Ezt a vágyat részben az motiválta, hogy meg volt győződve róla, az univerzumnak egyszerűen csak léteznie kell, de még inkább az fűtötte, hogy mélyen elítélte az élet igazságtalanságát, amiért Istent hibáztatta. Elmagyarázta Harry-nek, hogy annak ellenére, hogy Isten nem az anyagi világ része, mégis kell, hogy legyen legalább egy része, amelynek anyagi jellemzői vannak, hiszen enélkül nem tudta volna létrehozni a világot. Amikor megkérdezték, mégis hogyan lesz képes erre, Rodrick megjegyezte, hogy ezt már évek óta tudjuk: És mondá Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. (Móz 1:3)

Ez sértő!

Manapság nagyon gyakran hallani emberektől, hogy „Ez számomra sértő!”, mintha ez bármilyen joggal felruházná őket. Holott ez nem több puszta nyafogásnál. „Ezt sértőnek találom.” Ez nem jelent semmit, nincs semmilyen célja, nincs miért tiszteletben tartani mint kijelentést. „Ez számomra sértő.” És akkor mi van? - Stephen Fry

Egész életemben művész voltam. Szeretek vizuális játszótereket létrehozni, ahol az emberek vizsgálódhatnak, felfedezhetnek és kritizálhatnak. Szeretnék hatás gyakorolni; valamilyen, bármilyen érzést kiváltani az emberekből. Az egyik kijelentés, amelyen mindig megütközök, amikor az emberek azt állítják, hogy a művészet megsértette őket, és ezt úgy mondják, mintha a művész lenne a hibás. A művészet egyedi értelmezés kérdése. Ami egyvalakit megsért, az egy másikat megnevettet, egy harmadikat inspirál. Mindenki, aki megnéz egy művészeti alkotást, maga dönti el, hogy az milyen érzést kelt benne. Mi irányítjuk a saját érzéseinket. Csak mi dönthetünk úgy, hogy megsértődünk; a sértődést nem lehet ránk kényszeríteni. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy megsértődik, akkor Stephen Fry szavaival: és akkor mi van?

Íme húsz rövid idézet Chris Johnson könyvéből, amelyek mind erős ellentétben állnak a megszokott dühös, önző, istentelen, morcos ember sztereotípiájával.

„Annak a tudata, hogy a világ tovább fog létezni nélküled, hogy vannak emberek, akik jóléte attól függ, hogy te hogyan éled a sajátodat, befolyásolja azt, ahogy élsz, függetlenül attól, hogy közvetlenül megtapasztalod ezeket a hatásokat, vagy sem. Olyan embernek kell akarnod lenni, aki látja a nagyobb képet, aki figyelembe veszi a többiek érdekét, aki elkötelezett az olyan elvek iránt, amelyeket meg tud indokolni, mint az igazság, tudás, igazság, szépség és erkölcs.” – Steven Pinker, kognitív tudós

A Koránban legalább 109 vers van, amely arra szólítja fel a muszlimokat, hogy az iszlám uralom érdekében háborút folytassanak a nem hívőkkel szemben. Néhányuk egészen erőszakos, többek közt kezek és ujjak levágását, valamint a „bárhová is rejtőző” hitetlenek meggyilkolását írja elő. Azokat a muszlimokat, akik nem csatlakoznak ehhez a harchoz képmutatónak nevezik, és arra figyelmeztetik őket, hogy Allah a pokolra fogja küldeni őket, ha nem vesznek részt a mészárlásban.

Az Ótestamentumhoz képest, amelynek majdnem minden része tartalmaz erőszakot, a Korán versei nagyrészt többféleképpen értelmezhetők, ami azt jelenti, hogy a szövegkörnyezet történelmi háttere nem különösebben számít. Ezek részei Allah örökkévaló, soha nem változó szavainak, és ugyanannyira fontosak és szubjektívek, mint bármely más a Koránban.

Az erőszakos részek összefüggései kétértelműbbek, mint ahogy azt egy szerető isten tökéletes könyvétől elvárható, noha ez mindkét irányba érvényes. A legtöbb mai muszlim saját maga választja ki, hogyan értelmezi a szent könyve fegyverbe szólítását, az alapján, mit tart elfogadható erőszaknak a saját erkölcsi értékei szerint. Az apologéták pedig olyan gyenge érvekkel támogatják ezt, amelyek átsiklanak a történelmi tényeken és általában sem állják meg a helyüket a kritikával szemben. Fontos azonban megjegyezni, hogy a probléma nem az, hogy az emberek rosszak, hanem hogy az ideológia rossz.

Az élet varázsa az, ami a gyökere lenne a bűvöletünknek a halállal kapcsolatban? Továbbélünk valamilyen metafizikai értelemben? Átélünk valami hasonlót ahhoz, amit „tudat”-nak nevezünk?

A halál elvégre csak egy emberi fogalom. Egyeseknek ez csak egy kezdet, egyeseknek a vég, és sokaknak egyszerűen egy olyan javíthatatlan állapot, amikor az orvoslás feladja a harcot.

A tudatosság egy olyasvalami, amit sem a tudomány, sem a filozófia nem tud megfelelően meghatározni, és egy élő személyre van szükség ahhoz, hogy megtapasztalja. Talán azok, akik eltöltöttek egy rövid időt a klinikai halál állapotában tudnak mondani nekünk valamit az élet utáni létről.

Egy férfi, aki kétszer halt meg, minkét alkalommal pár percre, egyszer egy motorbaleset miatt, egyszer pedig fájdalomcsillapító túladagolása miatt, a Reddit nevű oldalon egy „kérdezz tőlem bármit” szesszió keretében beszélt az élményeiről.

Engedjék meg, hogy egy darabig egy feltételes helyzetről beszéljek: Isten létezik.

Tekintsük Istent adottnak

Nem számít melyik isten, ezért a vita kedvéért tételezzük fel, hogy Jehováról, Yahweh-ról, vagy a Szent Atyáról – a Biblia és a keresztény hit istenéről van szó. A világon létező több száz vallás közül kiderül, hogy mégiscsak a keresztényeknek van igaza. Isten létezik, és mindentudó és mindenható. Ezért dicsérni és imádni kell őt és imádkozni hozzá, mert ő teremtette a Földet és rajta mindenkit, és a többi. Elvégre a keresztények szerint a világon minden jó istennek tulajdonítható, a rossz pedig az ördögnek. De miért (továbbra is feltételezve, hogy Isten létezik) kellene ezt elhinnünk? Honnan tudjuk, hogy az Isten nem azért találta ki ezt az egészet, mert mondjuk még nem tudja, hogyan kell jól világot teremteni? Lehet, hogy a világunkban jelen levő gonosz dolgok teljes mértékben Isten hibái, csak ő így akar kibújni a fellelőség alól.

Bemutatjuk a húsz leggyakoribb tévhitet, amit a vallásos emberek hajlamosak hinni az ateistákról és az ateizmusról. Míg ez a cikk főleg keresztényeknek szól, bármely vallás követőjének hasznos olvasmány lehet, aki nem teljesen érti az ateizmust és esetleg néhány hibás meggyőződése van arról mi az ateizmus, vagy mi nem.

1. Az ateizmus egy vallás

Az ateizmus egyszerűen az isten vagy istenekben való hit nélküli lét. Az ateizmus nem vallás, ugyanúgy, ahogy a nem-golfozás nem sport. Nincsenek ateista templomok vagy misék, amin az ateistáknak részt kell venniük.