Az önzetlenség és nagylelkűség legendáját, ami Teréz anyát övezi Serge Larivée, valamint Genevieve Chenard, a Montreali Egyetem Pszichopedagógia tanszékéről és az Ottawai Egyetem Pedagógiai karának Carole Sénéchal-ja oszlatja el. Hasonlóan, mint az újságíró és szerző Christopher Hitchens – akit a cikkben bőséggel idéznek – a kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy Teréz anya szentként való értelmezése – ami nem megy át a tények elemzésének szűrőjén – egy felépített kép, és hogy boldoggá avatása kizárólag egy hatékony médiakampánynak köszönhető.

A szekuláris emberek számára a moralitás egyetlen egyszerű elven alapszik: együtt érző kölcsönösség, ismertebb nevén az aranyszabály.

Több gyerek nő fel „Isten nélkül” napjainkban, mint bármikor a nemzetünk történelme során. Ők egy egyre bővülő szekuláris lakosság utódai, amely a viszonylag új és virágzó „semelyik” kategóriájú amerikaiakat is magába foglalja. Így nevezik őket, mert úgy azonosítják magukat, mint akik „semmi különös”-ben nem hisznek, a Pew Kutatóközpont 2012-ben készült tanulmánya szerint.

Nem ők a legrégebbiek, de mindenképp idősek. A vallásos értékek és a vallásos erkölcs nagyon sok országban még mindig a társadalom alapját képezik. Nem fogom azt vitatni, hogy a vallásos erkölcsök jók vagy rosszak. Eléggé biztos vagyok benne, hogy erről mindenkinek megvan a véleménye. Sokkal mélyebbre fogok ásni a témában. Amellett fogok érvelni, hogy az erkölcsi konzervativizmus a történelem során mindig is káros volt a társadalom számára.

Csak hogy tiszta képet kapjunk, röviden elmagyarázom, mit jelent az erkölcsi konzervativizmus (ne tévesszük össze a politikai konzervativizmussal!). Nagyon sok vallásos közösség jelenleg az erkölcsi konzervativizmus állapotában van. Olyan erkölcshöz ragaszkodnak, amely a modern normák szerint igazságtalannak vagy erkölcstelennek számít. Más szavakkal: az erkölcsi konzervatívok elkeseredetten ragaszkodnak régi és elavult, valamint néha egyenesen ősi értékekhez.

Divatjamúltan későn

Rengeteg oka van, hogy egyszerűen nem állok le többé vitázni kreacionistákkal. Az első ezek között az idő. Volt idő, amikor az evolúció nem volt bizonyított. Volt idő, amikor nem rendelkeztünk fosszíliák ezreivel. Volt idő, amikor semmilyen genetikai bizonyítékunk nem volt az evolúcióra. Volt idő, amikor az evolúcióra vonatkozó bizonyítékok nem voltak széleskörűen elérhetőek a nagyközönség számára. Ez az idő rég elmúlt.

Manapság az evolúcióról vitatkozni kb. annyira értelmes, mint a lapos Földről. A bizonyítékok elsöprőek és döntőek. Egyszerűen nincs többé miről vitatkozni. A vitát folytatni, miután az ezt megerősítő bizonyítékok garmadája összegyűlt csak rossz benyomást kelt, éspedig azt, hogy van miről vitatkozni.

A mennyország általános bemutatása

A kereszténység és az iszlám szerint az embereknek egy bizonyos istenben kell hinniük és egy bizonyos módon kell élniük annak érdekében, hogy kiérdemeljék a halhatatlanságot a mennyben. És ha ez nem lenne elég indok, még az is fontos, hogy ezáltal el tudják kerülni az örökkévaló kínzást a pokolban. Ez esetben nem fogok az iszlám szerinti mennyországról beszélni, mert a Korán és a Hadith is rengeteg utalást tartalmaz a mennyre, a szerkezetére, arra, hogy mit eszel, kivel töltöd az időt, sőt még azt is, hogy mennyi idős leszel. Van ott egy bor folyó is, de szó sincs a szalonnáról és a füstölt tarjáról. Ugyanez a helyzet a hinduizmussal is, mivel ott ez nem egy végső hely, ahová elérsz, hanem csak egy állomás a következő reinkarnációd felé vezető úton. A buddhizmusban nincs mennyország, habár a Tiszta Föld szektában létezik valami hasonló. A hagyományos judaizmusnak sem volt, noha egyes próféták felkerültek JHVH elé, akinek a trónterme tele volt többarcú, többszárnyú angyalokkal, akiknek az egyetlen feladata JHVH dicsőítése, aki - és most legyünk őszinték - egy eléggé önbizalom hiányos alak. Valószínűleg azért, mert soha nem tudott elbánni azokkal a k@#%&!*$$ filiszteusokkal a szomszédban. A modern zsidók általában elfogadnak egy külön a kiválasztott népnek fenntartott mennyországot.

A vallástalanokkal szemben sokszor elhangzik a gyakori panasz: „Miért nem tudják az ateisták békén hagyni a vallásosakat? Mit számít ez nekik?” Néha nekem is vannak hasonló gondolataim. Mit árt ez egyáltalán? Majd eszembe jut a saját gyermekkorom és a gyerekeim találkozásai vallásos gyerekekkel.

Nem csak a vallásos felnőttekről van szó

Ha a vallás csak a felnőttek saját vallásos meggyőződéseiről hozott döntéseiről szólna, ennek a panasznak lenne értelme. De a vallás nem csak a felnőtteket érinti. A valóságban a legtöbb vallásos felnőtt vallásos gyerekként kezdte.

A helyzet pedig az, hogy a vallás nagyon gyakran nem csak otthon található meg és nem gyakran ártalmatlan. Az evangéliumi kereszténység esetében például (amiben én felnőttem), a vallás teljes mértékben rettenetes tud lenni, ami messzemenő következményekkel jár világszerte azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek hogyan látják a világot, hogyan viszonyulnak a kortársaikhoz, és hogyan látják önmagukat.

Egy rövid magyarázat. 

Írta Armin Navabi

Leegyszerűsítve, az ateizmus az istenekben való hit hiánya.

Az ateizmust néha hibásan úgy határozzák meg, mint a hitet, miszerint nincs isten. Míg ez a meghatározás pontosan ír le egyes ateistákat, addig nem nevezhető pontos leírásnak minden nem hívőre. Ehelyett az ateizmus egyszerűen az istenekben való hit hiánya anélkül, hogy az Isten nemlétezését állítaná. A különbség ezek közt a fogalmak közt apró, de fontos.

Írta : Will Stroude

Stephen Fry teljesen megdöbbentette Gay Byrne tapasztalt újságírót, miután zseniális választ adott egy Istennel kapcsolatos kérdésre egy január 28-án készült interjú során.

Fry – aki nyíltan ateista – az RTE One “Az élet értelme” c. műsorában szerepelt, ahol Byrne feltette neki azt a kérdést, amelyet minden vendégétől megkérdez: “Mit mondanál Istennek, ha a Menny kapuja előtt állnál?”

Nézd meg a Stephentől megszokott választékos és zseniális választ itt:

Kevesebb, mint egy évig tartott elérnie a török bíróságnak, hogy letiltsák az ország első ateista egyesületének weboldalát.

Az Ateizmus Egyesületet, amely az első hasonló jellegű szervezet egy muszlim-többségű országban hivatalosan az Isztambul ázsiai oldalán levő Kadıköy negyedben alapították 2014 áprilisában. Azonban az Egyesület 2015. március 3-i nyilatkozata szerint a Gölbaşı ankarai második polgári békebíróság végül letiltatta a szervezet weboldalát.

Isten ritkán jó. Ezek a kétes fogalmak a konfliktust, a kegyetlenséget és a szenvedést támogatják a szeretet és a béke helyett.

A cikk eredetileg itt jelent meg.

Írta: Valerie Tarico, Alternet

Az emberiség néhány találmánya jobb lenne, ha soha nem is létezett volna. Hogy párat említsünk: a középkorban használt nyújtó (kínzóeszköz), az atombomba és a méregként használt ólom. A vallások inkább ötleteket és fogalmakat találnak ki, mint technológiákat, de mint minden más kreatív emberi vállalkozás, a jók mellett néhány nagyon rossz dolgot is kitermeltek magukból.

Korábban is felhívtam a figyelmet az emberiség legjobb erkölcsi és spirituális fogalmaira, ez az, ami a közös erkölcsi pontunk. Ezzel ellentétben, íme a néhány legrosszabb! Ez a tizenkét kétes fogalom a konfliktust, a kegyetlenséget és a szenvedést támogatja a szeretet és a béke helyett. Hogy Christopher Hitchens-t idézzük: [a vallásoknak] a szemetesben a helye, mihelyt oda tudjuk őket juttatni.