Beszélgetés Ayaan Hirsi Alival.
Sam Harris írása
A beszélgetés első része itt olvasható.
Harris: Beszéljünk most a hollandiai menekült státuszoddal kapcsolatos félreértésekről.
Hirsi Ali: Amikor 1992-ben megérkeztem Hollandiába, tévesen adtam meg a születésem évét a felvételi interjún. Azt mondtam, 1967-ben születtem, valójában viszont 1969-ben. A nagyapám nevét is megváltoztattam. Sok törzsi társadalomban vezetéknév helyett egy sor nevet kapsz – én Ayaan vagyok; apám Hirsi; és az apám apja születésekor Ali volt. De később, miután felnőtt és harcos lett, Magannak hívták („védelem” vagy „menedék” szomáli nyelven), mert megvédett néhányat azok közül, akiket legyőzött. A Magan név végül is egy ragadványnév, amit az élete során kapott. Gyakorlatilag nem hazudtam az Ali névvel kapcsolatban, mert az is a neve volt. Szándékosan használtam, mert azt gondoltam, hogy ha sikerül ez a felvételi interjú, akkor az apám vagy a férfi, akihez hozzáadott, könnyen meg tudnak találni, ha azt mondják, hogy Ayaan Hirsi Magant keresik, aki 1969. november 13-án született. Ezt meg akartam akadályozni, ezért Ayaan Hirsi Alinak neveztem magam, és megváltoztattam a születésem évét 1967-re. Megpróbáltam eltüntetni a nyomokat annyira, hogy ne kelljen attól félnem, hogy azonnal megtalálnak. Addig soha nem éltem olyan rendszerben, ahol védelmezési intézkedések voltak életben.
Harris: Tehát azért csináltad ezt, mert attól féltél, hogy valaki Hollandiába jön azzal a céllal, hogy bántson téged?
Hirsi Ali: Ó, igen. Teljes mértékben. Attól rettegtem, hogy az apám vagy valaki a nemzetségünkből – vagy a férfi, akihez hozzáadtak – jön, hogy megkeressen, és megtalál. És jöttek is! A volt férjem, három másik férfival együtt megjelent a menekültszállón, ahol laktam. De addigra már kb. négy vagy hat hónapja voltam az országban, és ezalatt a nagyon rövid idő alatt is meg tudtam érteni, hogy vannak jogaim.
Aznap, amikor megjelentek, a felvételi központba mentem, és bevallottam mindent az egyik ott dolgozó embernek. A neve Sylvia volt, és azt mondta: „Nem kell, hogy vele menj, ha nem akarsz. Elmúltál 18 éves. Tulajdonképpen a házasságotok itt Hollandiában nincs is elismerve, mert ő kanadai, és a házasság máshol történt. Ezért meg fogunk védeni. Egyszerűen hívni fogom a rendőrséget.” Ez volt az az időszak, amikor rátaláltam a függetlenségemre. Hónapok óta egyedül éltem, ezért azt gondoltam, hogy sokkal többet is képes leszek egyedül élni.